2011. március 27., vasárnap

Számvitel tételek B


1.B
A vállalkozás számviteli információs rendszerének kialakításánál figyelembe veendő szempontok. A pénzügyi és a vezetői számvitel jellemzői. A vezetői számvitel kialakítását befolyásoló tényezők. Felelősség a beszámoló és az üzleti jelentés összeállításáért.

A vállalkozások vezetéséhez, irányításához, a vezetői döntésekhez a vezetés minden szintjén információkra van szükség. A vállalkozás környezete, a piac szereplői (pl. befektetők, vevők, szállítók, hitelezők, hatósági szervek) elsősorban a vállalkozás vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetéről akarnak megbízható információkat kapni.
A törvény elsődlegesen a beszámolási kötelezettséget szabályozza, a számviteli információs rendszer kialakításánál sokféle lehetőség adódik.  Figyelembe kell venni:
      • egyrészt a jogi szabályozást (elsősorban a számviteli tv.)
      • másrészt a belső információs igényt.

Az információs rendszer kialakítása során meg kell határozni a belső információs igényeket, valamint az információk tartalmát és az információszolgáltatás gyakoriságát.
A vállalkozáson belül az információk iránti igény a tulajdonosok, a menedzsment, a divíziók (belső elszámoló egységek), valamint a döntéshozó és ellenőrző testületek részéről merül fel. A legjelentősebb információforrás a számvitel. A számvitelt tartalmilag két részre tagoljuk: pénzügyi és vezetői számvitelre.
A felosztás azon alapul, hogy kinek a részére nyújt információkat. A pénzügyi számvitel a vállalkozáson kívüli felhasználók igényeit elégíti ki; míg a vezetői számvitel elsődleges feladata a vezetők részére szükséges információk biztosítása. A kettős könyvvitelt alkalmazó vállalkozó köteles az egységes számlakeretet alkalmazni. A Sztv. a vezetői számvitelt nem szabályozza.
a pénzügyi számvitel jellemzői:
·         a pü. számvitel elveit, tartalmát a Sztv. írja elő,
·         a pü. beszámoló elveit, tartalmát a Sztv. szabályozza,
·         a pü. beszámoló a vállalkozás egészére koncentrál és információi döntően értékben jelennek meg,
·         a pü. számvitelben a múltra vonatkozó adatok a meghatározóak.
a vezetői számvitel jellemzői:
      • a vezetői számvitel elvét, tartalmát tv. nem írja elő, a vállalkozó hatáskörébe tartozik annak kialakítása,
      • jogszabályi előírás nincs sem a készítési kötelezettségről, sem a tartalmáról,
      • a vezetői számvitel a vállalkozás szervezeteire, termékekre koncentrál, mennyiségi jellemzőket alkalmaz az értékadatokon túlmenően,
      • a vezetői számvitel a múltbeli adatok mellett a tervezés keretében a jövőbeni adatokat és információkat is hasznosítja.

A vezetői számvitel kialakítása összetett feladat, amelynek keretében:
·         ki kell jelölni területi vagy funkcionális elv alapján az önelszámoló egységeket,
·         az önelszámoló egységek részére meg kell fogalmazni az elvárásokat,
·         a tervezési rendszeren belül ki kell dolgozni az önelszámoló egységek tervfeladatait,
·         ki kell alakítani a feladatok végrehajtásának ellenőrzési, valamint elemzési értékelési rendszerét,
·         meg kell határozni a szolgáltatandó információk körét, az adatszolgáltatás rendjét.


Figyelembe kell venni az adott vállalkozás által folytatott tevékenység jellegét, a vállalkozás szervezeti felépítését, stratégiai célkitűzéseit. A szakirodalom a teljesítmények mérésére alkalmas mutatók kiválasztását a felelősségi központok kijelölésének, meghatározásának nevezi.
Ilyen központok lehetnek:
§  költségközpontú – középpontban a takarékos ktggazdálkodás van
§  árbevétel-központú – központjában az árbevétel növelése áll
§  nyereségközpontú – központjában a profit (nyereség-maximálás, veszteség-minimalizálás) áll,
§  egyéb orientációk pl. beruházás központú rendszer

A vezetői számvitel sajátos részterülete a költségszámvitel. Feltételei:
§  feleljen meg az eredmény-kimutatás választott formájának,
§  feleljen meg a Sztv. előírásainak,
§  elégítse ki a vezetői információs igényeket,
§  adjon információkat egyéb beszámolási követelmények teljesítéséhez.


A Sztv. kötelezően előírja a költségek költség-nemenkénti elszámolását. Ezek a következőek:
·         anyagköltség,
·         igénybevett szolgáltatások értéke,
·         egyéb szolgáltatások értéke,
·         bérköltség,
·         személyi jellegű egyéb kifizetések,
·         bérjárulékok,
·         értékcsökkenési leírás.

A vállalkozásnak a számviteli politikájában kell rögzíteni, hogy kizárólag az 5. Költség-nemek  számlaosztály számláin könyveli a költségeket, vagy emellett használja 6. Költséghelyek, általános költségek és a 7. Tevékenységek költségei számlaosztály számláit is.
Megoldási lehetőségek:
·         költségnem szerinti elszámolás
·         elsődlegesen költségnem, másodlagosan költséghely, költségviselő elszámolás
·         elsődlegesen költséghely, költségviselő elszámolás, másodlagos költségnem elszámolás
·         esetleg ezek variációi

A  vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottsági tagok társasággal szembeni korlátlan és
egyetemleges felelőssége magában foglalja a számviteli beszámoló és a kapcsolódó üzleti jelentés szabályszerű összeállításáért és nyilvánosságra hozataláért való felelősséget is. A vezető tisztségviselők elsődleges felelőssége a beszámolók és a kapcsolódó üzleti jelentések összeállítása, míg a felügyelőbizottságot ezekkel összefüggésben ellenőrzési kötelezettség terheli.
A vezető tisztségviselők korlátlanul és egyetemlegesen felelnek azokért a károkért is, amelyek abból származnak, ha a számviteli törvény szerinti beszámoló, valamint a kapcsolódó üzleti jelentés összeállítása és nyilvánosságra hozatala nem a számviteli törvény előírásainak megfelelően történt.
A felügyelőbizottsági tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek azokért a károkért is, amelyek a számviteli törvény szerinti beszámoló, valamint a kapcsolódó üzleti jelentés összeállításával és nyilvánosságra hozatalával összefüggő ellenőrzési kötelezettség megszegéséből származnak.


2.B.
A gazdasági elemzés fogalma, célja, szükségessége, feladata. A gazdasági elemzés tárgya, az elemzési módszerek és információ forrásai. A gazdasági elemzés csoportjai. Az elemzési munka végrehajtása, szakaszainak tervezése.

A gazdasági elemzés olyan módszer, mellyel a gazdasági vezetés részére a nélkülözhetetlen tájékozottság biztosítható, amellyel a vállalkozási tevékenység megismerhető, bírálható és fejleszthető.
Célja: hogy feltárja és számszerűleg értékelje azokat a körülményeket, amelyek befolyásolják a vállalkozás gazdálkodását, a vezetés döntéseinek előkészítését, valamint a megtett intézkedések végrehajtását.

Szükségessége
A vezetők számára nélkülözhetetlen információáramlások egyik fontos eszköze.
Feladata: elsősorban a hatékonyabb, az eredményesebb gazdálkodás segítése, továbbá:
  • a gazdasági döntések megalapozása, a vállalkozás gazdasági feladatainak előkészítése, megalapozása
  • a fejlődés tendenciáinak mérése,
  • a kitűzött feladatok végrehajtásának minősítése, az eltérések okainak feltárása,
  • a kapacitáskihasználás mérése, az erőforrások hasznosításának színvonala, a belső tartalékok feltárása,
  • a termelés hatékonyságának, jövedelmezőségének vizsgálata,
  • a gazdasági beavatkozások ökonómiai hatásainak felmérése,
  • a gazdálkodás ellenőrzése stb.

Tárgya a vállalkozás piaci, fejlesztési, beszerzési, termelési tevékenysége, valamint a tevékenységek komplex értékelése.
Az elemzés végrehajtható deduktív (levezető) vagy induktív (felépítő) módszerrel.
Levezető módszer az átfogóbb eredményekből kiindulva a részeredmények felé halad.
Felépítő módszer – a részelemekből történik a kiindulás.
A gazd.elemzés során az ok-okozati összefüggéseket kell vizsgálni. Ezek feltárása az elemzés legfontosabb követelménye.
Csoportosítása:        a) az elemzés időpontja szerint:
vezetői döntéseket előkészítő elemzés,
a végrehajtás szakaszában készített elemzés,
időszaki elemzés
b) az elemzés a periodicitása szerint lehet:
periodikusan ismétlődő,
periodikusan jelentkező,
egyszeri döntés előkészítő
c) terjedelme szerint:
átfogó,
részletes
d) az elemzési folyamat állapota, helyzete szerint:
statikus
dinamikus
e) az elemzés a felhasznált adatok milyensége szerint:
műszaki-gazdasági
gazdasági
f) az elemzés jellege szerint:
leíró
döntés előkészítő.
Az elemzési folyamat elemei:
·         a szükséges adatok kijelölése, gyűjtése, ellenőrzése, egyszerűsítése
·         a rendelkezésre álló adatok feldolgozása (az adatok csoportosítása, összehasonlítása; számítások, értékelések elkészítése; az eltérések okainak számszerűsítése)
·         megállapítások, eredmény összefoglalása, intézkedési tervek, javaslatok kidolgozása.

Felhasznált adatokkal kapcsolatos alapvető követelmények:
·         tartalmuk megbízható, valódi és pontos legyen
·         jól tükrözzék a vizsgált gazdasági eseményt, folyamatot
·         az adatok hosszabb időt figyelembe véve azonos tartalommal, folyamatosan álljanak rendelkezésre
·         az adatok egyszerűsíthetők, könnyen összegyűjthetők, nyilvántarthatók legyenek
Azonos típusú adatokból viszonyszámokat számolunk.
Az indexszámítás az idősorok elemzésében tölt be jelentős szerepet. (érték-volumen- és árindex)
Az adatok csoportosításának eredményeként különböző statisztikai sorokat képezünk, következők:
Ø  azonos fajta adatokból álló sorok:
·         területi sor
·         idősor
·         minőségi sor
·         mennyiségi sor
Ø  különböző adatokból álló sorok
·         leíró sor
Összehasonlítás lehet:
·         terv és tényadat
·         időbeli
·         rész összehasonlítás az egésszel
·         a szükséglet és fedezet
·         a tényleges és az optimális összevetése
·         regionális összehasonlítás

Viszonyszámok:
·         megoszlási viszonyszám
·         dinamikus viszonyszám
·         teljesítmény viszonyszám
·         területi összehasonlító viszonyszám

A statisztikai mutatószámok származtatott adatok. A mutatószámok lehetnek természetbeni ( naturális ) és értékbeni mutatószámok. A számított és a helyzeti középérték is gyakran kerülnek felhasználásra.

Számított középértékek:
·         számtani átlag
·         harmonikus átlag
·         mértani átlag
·         négyzetes átlag
Helyzeti középértékek:
·         módusz
·         medián

Az elemzés során alkalmazzuk az összetett intenzitási viszonyszámokat is. A főátlagindex a főátlag változásában szerepet játszó két tényező együttes hatását fejezi ki. A részátlagindex és az összetételindex tényezők hatását külön számszerűsíti.
Az összehasonlítás alapján megállapítható a tervtől, bázistól való eltérés nagysága. Az eltérés okait láncbehelyettesítéssel, az abszolút különbözetek és a százalékos különbözetek módszerének alkalmazásával határozhatjuk meg.
Az elemzés eszköze a különböző gazdasági számítások elkészítése. Az eredmény és ráfordítás viszonya határozza meg a tevékenység gazdaságosságát.



                                                                                  3.B
A tárgyi eszközökkel való ellátottság vizsgálata, a tárgyi eszközök állománya összetételének, elhasználódásának, korszerűségének elemzési módszerei. A tárgyi eszközök kapacitás kihasználásának vizsgálata.

A tárgyi eszközök vizsgálata során az alábbi feladatok végezhetők el:
A tárgyi eszközök összetételének vizsgálata:  az elemzés során a tárgyi eszközök bruttó értéke alapján számított megoszlási viszonyszámok segítségével képet kapunk arról, hogy egy-egy időpontban milyen a tárgyi eszköz-állomány összetétele. Ezen kívül számolhatunk ún. hányadmutatókat is. pl.

Géphányad (%) =  Gépek bruttó értéke / Tárgyi eszközök bruttó értéke
Géphányad (% )= Járművek bruttó értéke / Tárgyi eszközök bruttó értéke
A mutatók alapján képet kapunk arról, hogy milyen a termelés gépesítettsége, és felhasználhatók azonos szakterületen tevékenykedő vállalkozások technológiai fejlettségének az összehasonlításra is.

Használhatósági fokot számszerűsíthetjük:
A tárgyi eszközök állagának vizsgálatához a használhatósági fokot számszerűsítjük a következőképpen:
      
        használhatósági fok (%) = tárgyi e. nettó értéke / tárgyi e. bruttó értéke
      
        elhasználódottsági (leírtsági) fok = 100 – használhatósági fok

A mutatót a tárgyi eszközök egyes csoportjai szerint kell megállapítani és változását több év átlagában, tendenciájában vizsgálni. Az tekinthető kedvezőnek, ha a mutató minél közelebb van 100 %-hoz.
Kapacitás
 A kapacitás az üzemgazdaságtanban egy elméleti teljesítőképesség, megmutatja azt, hogy optimális feltételek esetén milyen nagyságú teljesítményt lehet elérni. Valamennyi vállalkozásnál fontos annak a vizsgálata, hogy ezt az elméleti, maximális teljesítőképességet milyen mértékben hasznosítják.

Ezt az elméleti teljesítőképességet általában nem használják ki teljes mértékben a vállalkozások, de már az is jelentős előnyökkel jár, ha megközelítik a 100 %-os kihasználtságot, hiszen a vállalkozásokat több tényező is arra ösztönzik, hogy a tárgyi eszközeinek kihasználtsága a lehető legmagasabb legyen.
Ilyen tényezők:
    a lekötött tőkének jelentős része testesül meg a tárgyi eszközökben
    a gyors technikai fejlődéssel együtt jár a nagymérvű erkölcsi lopás
    általában korlátozott az új beruházásokra, rendelkezésre álló pénzügyi fedezet

A kapacitáskihasználás vizsgálata során a különböző ágazatokban egységes elvek alapján, de egymástól részben eltérő számítások végezhetők.

a)    A gazdálkodás valamennyi területén számíthatók az ezer Ft tárgyi eszköz értékre utó termelésiérték-mutatók a következőképpen:

          tárgyi eszköz értékre jutó bruttó termelési érték
bruttó (hozzáadott, anyagmentes, nettó) termelési érték / tárgyi e. nettó értéke
   főtevékenységben résztvevő tárgyi eszköz értékre jutó termelési érték:
        főtevékenység termelési értéke / főtevékenységben alkalmazott tárgyi eszközök
nettó értéke
  A mutatók nevezőjében figyelembe vesszük a bérelt, lízingelt gépeket is.   Az elemzés során a mutatók változását vizsgáljuk, ezért a termelési érték megállapításakor változatlan árakat kell alkalmazni.

b)    A vállalkozásoknál a rendelkezésre álló gépek, berendezések általában nem vesznek részt teljes számban, a tevékenység folytatásában, lehetnek olyan gépek, berendezések, amelyek nem működőképesek, illetve működőképesek ugyan, de valamilyen ok miatt nem dolgoznak. Ezek egymáshoz  való viszonyának vizsgálata hasznos információkat szolgáltat a vezetők számára az eszközök kihasználtságára vonatkozóan.

    üzemképességi mutató:
        működőképes gépek, berendezések átlagos száma
        rendelkezésre álló gépek, berendezések átlagos száma

    teljes felhasználási mutató:
        működő gépek, berendezések átlagos száma
        rendelkezésre álló gépek átlagos száma
  
    működő gépek, berendezések aránya:
        működő gépek, berendezések átlagos száma
        üzemképes gépek, berendezések átlagos száma
A mutatókat a vállalkozás tevékenységét közvetlenül szolgáló tárgyi eszközökre állapítjuk meg ,tárgyieszköz-csoportonként a tárgyi eszközök fajtái szerinti bontásban.

c) A termelőtevékenységet folytató vállalkozások a tárgyieszköz-gazdálkodás elemzése során értékelik a műszaki kapacitáskihasználás alakulását is.

            kapacitáskihasználás (%) = termelés / kapacitás

 termelésre fordított idő × egy órára jutó teljesítmény (db/óra) elméleti időalap (időalap kihasználás) × kapacitásnorma (kap.norma teljesítése)

 ahol az elméleti időalap a maximálisan teljesíthető órák száma a kapacitásnorma az optimális feltételek esetén egy óra alatt elérhető teljesítmény

·         A képlet alapján a kapacitáskihasználás vizsgálata az alábbi két részre bontható:
    az időalap kihasználásának vizsgálata
    a kapacitásnorma teljesítésének vizsgálata

    A tárgyi eszközök kapacitáskihasználásának javulása, amely a termelési volumen
        növekedésével jár együtt, kedvezően befolyásolja a vállalkozások jövedelmezőségét, a
        termékek, szolgáltatások önköltségét. Jellemzi, hogy a gépekhez, berendezésekhez
        kapcsolódó költségen nem követik egyenes arányban a termelési volumen változását.
        Így ha a termelés volumene emelkedi, a vállalkozás ezekben a költségekben relatív
        megtakarítást és az önköltség csökkenését éri el.
      
        A tárgyi eszközök műszaki kapacitáskihasználása mellett elsődlegesen szerepe van a
        gazdasági kapacitáskihasználás alakulásának. A gazdasági kapacitáskihasználás
        elemzése során arra keressük a választ, hogy a meglévő kapacitások kihasználása
        milyen hatással van a jövedelemtermelő képességre.

A gazdasági kapacitáskihasználás megítélése során egybevethetjük a termelés indokolta eszközigényt és a tényleges eszközlekötést, és így kiszámíthatjuk a teljesítménnyel nem fedezett tárgyi eszköz bruttó értékét.

    tárgyi eszközök br. értéke – tárgyi e. br. értéke × műszaki kapacitáskihasználási mutató
    = teljesítménnyel nem fedezett tárgyi eszközök bruttó értéke

A passzív költségek megállapítása során abból a tényből indulunk ki, hogy a termelő berendezéseknek vannak fix költségei, amelyek akkor is felmerülnek, ha a gépek nem vesznek részt a termelésben.


4.B
A vagyoni helyzet alakulásának mutatói, a vagyoni helyzet elemzése a mérleg adatai alapján. A mérleg átfogó elemzésének eszközei, módszerei. Az egyes mérlegtételek alakulásának részletes elemzése. A vállalkozás tőkeszerkezetének elemzése.

A gazdasági elemzés egyik legfontosabb területének – a mérlegelemzésnek – a feladata a vállalkozás vagyoni és pénzügyi helyzetének, az abban bekövetkezett változásoknak az értékelése. Az elemzés végezhető a bázis adatokhoz viszonyítva illetve a tervadatokhoz viszonyítva.
A mérlegelemzés módszerei:
·         Átfogó pénzügyi elemzés a vagyoni és pénzügyi helyzetre vonatkozóan
·         Az egyes mérlegtételek alakulásának részletes elemzése
.A mérleg átfogó elemzésének eszközei, módszerei

    1.1. Az egyes eszköz-és forráscsoportok belső arányainak elemzése  
 A mérleg elemzéséhez alkalmas módszer lehet az egyes eszköz- és forráscsoport megoszlási viszonyszámainak kiszámítása két időszakra vonatkozóan   A mérleg főbb adatait tartalmazó táblázatunk a megállapított belső arányok elmozdulásait szemlélteti. Az értékeléskor meghatározónak kell tekinteni a vállalkozás tevékenységét.
A belső arányok számításakor tekinthetjük viszonyítási alapnak
                        - az eszközök összesen adatát, valamint
                        - az egyéb eszköz- és forrásfőcsoportok összegét egyaránt.
   Ez az elemzés a mérlegsémák  közül az „A” változat esetében végezhető el  könnyebben, a „B” változat előkészítést igényel.

    1.2. Mutatószámokkal történő elemzés, a tőkeszerkezet vizsgálata
     A vagyoni helyzet alakulásának értékelésére a tőkeszerkezeti mutatók a leginkább   alkalmasak.
    a) Tőkeerősség A vállalkozás saját tőkéje a jegyzett tőke, a  tőketartalék, az eredménytartalék, A lekötött tartalék, az értékelési tartalék és a mérleg szerinti eredmény összegéből tevődik össze  A vállalkozás mérlegében a saját tőke összetevőjeként kell kimutatni a jegyzett,  de még be nem fizetett tőke összegét negatív előjellel. A tulajdonosok által még be nem fizetett összeg így lehetővé teszi a saját tőke valós, ténylegese rendelkezésre álló nagyságának bemutatását.

                           tőkereősség = (saját tőke / források összesen) × 100
                       
  Kedvezőnek a mutató növekedése tekinthető. A mutató elfogadott mértéke függ a tevékenység jellegétől, tőkeigényességétől. Átlagosan elfogadott, hogy ha a mutató értéke hosszabb távon 30 % alá csökken, az kritikus helyzetet idézhet elő.

 b) Kötelezettségek részaránya
     A kötelezettségek három fő részre bonthatók: hátrasorolt, hosszú lejáratú és  rövid lejáratú tartozásokra. E mutató mindhármat figyelembe veszi, s a mérleg  főösszegéhez viszonyítja.
           
                kötelezettségek részaránya = (kötelezettségek / források összesen) × 100

 Állandósága vagy növekedése megfelelő szintű jövedelmezőség esetén nem tekinthető feltétlenül negatív jelenségnek, bár az idegen források „drágaását”, a kamatok mértékét, annak változásait nem szabad figyelmen kívül hagyni. 70 %  vagy azt meghaladó arány már igen kedvezőtlen lehet különösen inflációs körülmények között Részmutatóként külön-külön számítható a hosszú, illetve a rövid lejáratú kötelezettségek aránya is.

c) Céltartalékok aránya
     A következő évi várható kötelezettségeire, valamint a jövőbeni költségekre  képzett céltartalékok összege a gazdálkodásban rejlő bizonytalanságot, illetve részben a minőség alakulását is jelzi.

                                    céltartalék aránya = (céltartalékok / források összesen) × 100
A mutató jellemzően igen alacsony százalékos értéket vesz fel, így az elemzés során elsősorban az összehasonlítás ad értékelhető és fontos információt
d) Befektetett eszközök fedezete
                            E mutató a tartósan lekötött, befektetett eszközök és a saját források összhangját hivatott vizsgálni.

             befektetet eszközök fedezete = (saját tőke / befektetett eszközök) × 100
  A mutató értéke kedvező, ha 100% vagy afölötti.  Előfordulhatnak időszakok, amikor a vállalkozás jelentős beruházásokat valósít meg idegen forrásokból, akkor e mutató jelentősen a 100% alá eshet. Könnyen belátható azonban, ha az idegen forrás visszafizetésével a mutató értéke helyreáll  Azoknál a vállalkozásoknál, amelyek rendszeresen vesznek igénybe idegen forrásokat a befektetett eszközök finanszírozására beruházási hitelek, tulajdonosi  kölcsönök formájában, a befektetett eszközök fedezete számítható:
                     befektetett e. fedezete = saját tőke + hosszú lejáratú kötelezettségek
                                                    befektetett eszközök         
A mutató értékének, elmozdulása irányának értékelése hasonló az előzőekhez. A mutató számításakor a befektetésekhez kapcsolható hátrasorolt kötelezettségek  figyelembe veendők.
  e) A tőke növekedésének mérri A vállalkozás által az adott üzleti évben megtermelt adózott eredmény részben osztalék fizetési célt szolgál, ám a tulajdonosok a saját tőke növelését is megvalósítják abból. Ezt fejezi ki a mutató értéke, azaz a tárgyévivagyongyarapodás.

        saját tőke növekedésének mértéke = (mérleg sz. eredmény / jegyzett tőke) × 100
      saját növekedésének mértéke = (mérleg sz. eredmény / saját tőke) × 100
  Ez esetben az eredeti tőke és a működés éveiben felhalmozott tőke tárgyévben  megvalósult további emelkedésének mértékét fejezi ki.
 f) Eszközigényességi mutató (tőkemultiplikátor)
   A tőkeerősség fordítottja kifejezi, hogy egységnyi saját tőkével hány egység
   eszközállományt mozgat a vállalkozás.
                      tőkemultiplikátor = eszközök összesen / saját tők
 A vagyoni helyzet alakulásának elemzése számos mutató alapján is lehetséges  Elkülöníthető a működő tőke kategóriája, vizsgálható a vállalkozás  működő tőkéjének aránya is.
2.Az egyes mérlegtételek alakulásának részletes elemzése
A vagyoni helyzet elemzésének fontos eszköz még az egyes mérlegtételek részletes vizsgálata is. Ennek a gyakorlatban kétféle módszere alkalmazott:
    - az abszolút eltérések módszere és
    - a relatív eltérések módszere.

Célszerű megkülönböztetnünk azokat az eszköz- és forrástételeket, amelyek alakulása célszerűen az abszolút eltérések módszerével elemezhető, illetve amelyek változása a relatív eltérések módszerével értékelhető.
2.1. Az abszolút eltérések módszerével gyakorlatilag valamennyi mérlegtétel elemezhető.
Az elemzés lépései e módszer alkalmazásánál a következők:
    az eltérések abszolút összegének megállapítása
§
    az eltérések felbontása főbb alkotókra
§
    az eltérések okainak tételes vizsgálata, ebből
§
    az indokolt és
§
    az indokolatlan eltérések, valamint ezek okainak megállapítása
§
    javaso
§lt intézekdések.
2.2. A relatív eltérések módszerével elemezhetők:
    a tárgyi eszközök
§
    a követelések áruszállításból és szolgáltatásból (vevők)
§
    a készletek
§
    a kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból (szállítók)
§
    ezek részletezett adatai.
§
Az elemzés módszere a következő lépések végrehajtását igényli:
    az egyes mérlegtételek tartalmához igazodó viszonyítási alapok választását,
    ezek felhasználásával jellemző mutatószámok képzését
    utóbbiak eltéréseinek megállapítását, az eltérések okainak vizsgálatát
    az indokolt és indokolatlan eltérések megállapítását
    javasolt intézkedéseket.

A tárgyi eszközök alakulásának vizsgálata lehetséges a relatív eltérések módszerével, ennek alapján azt mutathatjuk ki, hogy a valósnak tekinthető, le nem írt (nettó) érték milyen hányadát képezi az aktiválási (bekerülési) értéknek.

    használhatósági fok = tárgyi e. könyv szerinti értéke / tárgyi e. bruttó értéke × 100

A mutató számítható:
    - a tárgyi eszközök egész állományára, s
    - külön az egyes állománycsoportokra.

    tárgyi eszközök megújítási mértéke =
= (tárgyév során aktivált érték / tárgyi e. záró bruttó értéke) ×100

Mindkét mutató értékelésénél összehasonlítási alapot jelenthetnek az előző év adatai vagy ismert ágazati átlagadatok.

A késztelek esetében a következő feladat a kiválasztott jellemző ismeretében az elemzéséhez használható alkalmas mutatószám meghatározása. Ezek alapvetően a tárolásiidő-mutatók.

    átlagos anyagtárolási idő = anyagkészlet / 1 napi anyagköltség

A mutató azt fejezi ki, hogy átlagosan hány napi anyagköltségnek megfelelő az anyagkészlet.

Hasonlóképpen értékelhető a tárolási idő a többi eszközfajta esetében is.

    áruk átlagos tárolási ideje = áruk / 1 napi ELÁBÉ és eladott szolgáltatás

    befejezetlen termelés futamideje = befejezetlen termelés és félkész termékek
                        1 napi közvetlen termelési költség

    késztermékek átlagos tárolási ideje = késztermékek / 1 napi közvetlen termelési ktsg

A mutatószámokhoz szükséges adatok az eredmény-kimutatásból veendők, sőt a közvetlen termelési költség külön meghatározandó az eredmény-kimutatás és a kiegészítő melléklet adataiból.

A készletek alakulásának elemzésekor célszerű még a következőket vizsgálni:  készletek forgási sebességének alakulása = értékesítés nettó árbevétele / készletek   forgási sebességet napokban    elszámolt értékvesztések és visszaírásuk arányának változását
Az áruszállításból és szolgáltatásból származó követelések (vevő) szerkezete elemezhető a fizetési fegyelem alakulásán túlmenően még a következő szempontok szerint is:
-    belföldi és exportkövetelések arányának alakulása
-    fizetési módok
-    az átlagos vevő futamidő alakulása szerint

Ez utóbbi azért is lényeges mutató, mert az értékelési forgalom jelentős emelkedése esetén indokolt lehet a növekedés.

    átlagos vevő futamidő = követelések áruszállítósból és szolgáltatásból – áfa
                        1 napi anyagjellegű ráfordítás

Az elemzés során ügyeljünk arra, hogy amennyiben a vállalkozás a fizetési határidőket változtatta, akkor ennek torzító hatása érvényesül, úgy tűnhet, hogy javult a partnerek fizetőképessége, ám a követelések mégsem egyenlítődnek ki gyorsabban.

A szállítói állomány alakulásának értékelésére külön figyelmet kell fordítani. Célszerű megállapítani a szállítói tartozások átlagos futamidejét.

    átlagos szállítási futamidő = kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból – áfa
                        1 napi anyagjellegű ráfordítás


A szállítói futamidő értékelésénél összehasonlítási alap lehet ennek előző időszaki vagy tervezett összege, de viszonyítható az átlagos vevő futamidőkhöz is.
Amennyiben azt meghaladja, kedvezőnek minősíthető. Ilyen esetben vélelmezhető, hogy a vállalkozás a vevőállomány egy részét a szállítói tartozásokkal finanszírozza.



5.B
Az eredményelemzés célja és módszerei. Az eredmény tervezésének, megállapításának módszerei. Az eredményt meghatározó tényezők elemzése a választott formájú eredménykimutatás alapján.

A vállalkozások működésének – hosszabb távon biztosítandó – alapkövetelménye a jövedelmező gazdálkodás. Az eredményes gazdálkodás biztosítja a tulajdonosok osztalék elvárásainak kielégítését, termeti meg a bővülő működési feltételeket, az erőforrások beszerzését, a fejlesztési lehetőségeket.
A vállalkozás eredménye a gazdálkodás legkomplexebb, legösszetettebb mutatója. 

Az eredmény elemzés szakaszai és módszerei:
szakasz (Tervezés)
szakasz (Végrehajtás)
szakasz (Utólagos elemzés)
Cél: optimális terv (döntés)
A kitűzött cél teljesítésének biztosítása
A gazdálkodás eredményességének értékelése
Módszerek


Nagyvonalú:
minimális nyereségkövetelményt meghatározó módszer,
nyereségre ható tényezők várható hatásainak elemzése.
1. Élő rendelésállomány fedezeti összegének évközi folyamatos vizsgálata
1. Az eredmény változását előidéző fő tényezők nagyvonalú elezése
Oprimális tervezést segítő számítások
gyártmánykarakterisztikákkal,
operációkutatási módszerekkel
2. Szabad kapacitások folyamatos vizsgálata
2. Az eredmény változását előidéző fő tényezők részletes elemzése
Részletes, a komplex terv tartalmára épített
termékek, tevékenységek szerint: Á-K-F struktúrában
önelszámoló egységek szerint
teljes Á-K-N tervezés
költségnemek szerinti tervezés
3. Az Á-K-N struktúra évközi elemzése számviteli adatok alapján
3. Az anyagi érdekeltség színvonalának elemzése
  a) tulajdonosi,
  b) vezetői,
  c) dolgozói,
  d) kollektív vállalkozási  
      érdekeltség
                               szempontjából
Az üzleti terv értékelése (tervbírálat)




Az eredménytervezés módszerei
a)    Nagyvonalú eredménytervezési módszereket segítő elemzések
        Nagyvonalú eredménytervezési módszereket alkalmazunk középtávú tervek
        készítésekor, illetőleg éves tervezésnél a tervmunka kezdeti szakaszában, a
        tervmunka irányítására. E módszerek egyik fő csoportja a tervidőszakban elérendő         minimális nyereségtömeg-követelmény meghatározását tűzi ki célul, másik fő
        csoportja a nagyvonalú eredménytervezést az eredményre ható fő tényezők
        alakulásának vizsgálatával, illetőleg azok eredményre gyakorolt hatásainak
        felmérésével valósítja meg.
b)    Az optimális eredménytervezést segítő számítások
        Az eredmény optimum-számítással alátámasztott tervezéséhez egy időben négy
        csoportba sorolható megbízható információkkal kell rendelkeznünk.
c)    Részletes, a komplex üzleti terv részét képező eredménytervezés
                A vállalkozás eredményterve szerkezetileg 5 fő részből áll. Az összeállított üzleti
                terv részeként az eredménytervet is értékelésnek, bírálatnak kell alávetni. Ez
                gyakran jár a komplex üzleti terv, s így az eredményterv módosításával.

Az eredmény-megállapítás módszerei, az eredmény szerkezete

A vállalkozás eredmény-megállapítási módszereinek áttekintését azért is fontosnak tartjuk,
mert az elemzéshez szükséges információk biztosíthatósága eltérő mértékű, illetve esetleg
további kigyűjtéseket igényel.
Az eredmény-megállapítás választható módszerei a következők:
a) összköltség eljárás módszere
b)    forgalmi költség eljárás módszere

A vállalkozások mindkét módszer esetében „A” és „B” változat közül választhatnak, amelyek alapvetően csak formailag, szerkezetileg térnek el egymástól:
    - az „A” változatok a lépcsőzetes szerkezetűek
    - a „B” változatok mérlegszerű elrendezésében tartalmazzák a ráfordításokat és a
        bevételeket.

A két módszer csak üzemi (üzleti) tevékenység eredményének megállapítása során tér el egymástól, a további eredménykategóriák meghatározása már azonos.

Az összköltség eljárás módszere:
    elsődlegesen az üzleti évben felmerült költségek gyűjtését és bemutatását hangsúlyozza
    a költségelszámolása „időszak-meghatározott”, s nem az értékesítés alakulásának függvénye
    a költségelszámolás nyitott, nagyobb lehetőséget biztosít elemzésre
    azoknak a vállalkozásoknak célszerű választaniuk:
o    amelyek alapvetően szolgáltató vagy kereskedelmi tevékenységet folytatnak
o    ahol a vállalkozás nagysága nem jelentős, nem folytat sokrétű bonyolult tevékenységet
o    a vezetés önköltségelemzésre, jövedelmezőségi vizsgálatokra nem helyez nagy hangsúlyt

A forgalmi költség eljárás módszere:
    az értékesítési árbevétellel az értékesítés költségeit állítja szembe, a költségek „árbevétel-meghatározottak”, függetlenül attól, hogy melyik időszakban merültek fel ténylegesen
    a közvetett költségeket főbb funkciók szerint is részletezi, amelynek jelentős informatív hatása van
    a struktúrájánál fogva hatékonyabban kiszolgálja a vállalkozás vezetésének a számvitellel szemben támasztott igényeit
    vállalkozások szélesebb körű összehasonlítására ad lehetősége, hiszen a nemzetközi viszonylatban ez a módszer a gyakoribb

Az eredménytervezés módszerei
a)    Nagyvonalú eredménytervezési módszereket segítő elemzések

        Nagyvonalú eredménytervezési módszereket alkalmazunk középtávú tervek
        készítésekor, illetőleg éves tervezésnél a tervmunka kezdeti szakaszában, a
        tervmunka irányítására. E módszerek egyik fő csoportja a tervidőszakban elérendő
        minimális nyereségtömeg-követelmény meghatározását tűzi ki célul, másik fő
        csoportja a nagyvonalú eredménytervezést az eredményre ható fő tényezők
        alakulásának vizsgálatával, illetőleg azok eredményre gyakorolt hatásainak
        felmérésével valósítja meg.
b)    Az optimális eredménytervezést segítő számítások
        Az eredmény optimum-számítással alátámasztott tervezéséhez egy időben négy
        csoportba sorolható megbízható információkkal kell rendelkeznünk.
c)    Részletes, a komplex üzleti terv részét képező eredménytervezés
                A vállalkozás eredményterve szerkezetileg 5 fő részből áll. Az összeállított üzleti
                terv részeként az eredménytervet is értékelésnek, bírálatnak kell alávetni. Ez
                gyakran jár a komplex üzleti terv, s így az eredményterv módosításával.


A két módszer csak üzemi (üzleti) tevékenység eredményének megállapítása során tér el egymástól, a további eredménykategóriák meghatározása már azonos.

Az összköltség eljárás módszere:
    elsődlegesen az üzleti évben felmerült költségek gyűjtését és bemutatását hangsúlyozza
    a költségelszámolása „időszak-meghatározott”, s nem az értékesítés alakulásának függvénye
    a költségelszámolás nyitott, nagyobb lehetőséget biztosít elemzésre
    azoknak a vállalkozásoknak célszerű választaniuk:
o    amelyek alapvetően szolgáltató vagy kereskedelmi tevékenységet folytatnak
o    ahol a vállalkozás nagysága nem jelentős, nem folytat sokrétű bonyolult tevékenységet
o    a vezetés önköltségelemzésre, jövedelmezőségi vizsgálatokra nem helyez nagy hangsúlyt

A forgalmi költség eljárás módszere:
    az értékesítési árbevétellel az értékesítés költségeit állítja szembe, a költségek „árbevétel-meghatározottak”, függetlenül attól, hogy melyik időszakban merültek fel ténylegesen
    a közvetett költségeket főbb funkciók szerint is részletezi, amelynek jelentős informatív hatása van
    a struktúrájánál fogva hatékonyabban kiszolgálja a vállalkozás vezetésének a számvitellel szemben támasztott igényeit
    vállalkozások szélesebb körű összehasonlítására ad lehetősége, hiszen a nemzetközi viszonylatban ez a módszer a gyakoribb
    azoknak a vállalkozásoknak célszerű választaniuk:
o    amelyek alapvetően termelőtevékenységet folytatnak
o    ahol a vállalkozás kiterjedt, jelentős nagyságrendű, bonyolult szervezettel rendelkezik
o    ahol igényes vezetői számvitelt kívánnak kiépíteni a 6. és 7. számlaosztályok felhasználásával
o    jelentős készletezői tevékenység a jellemző, évközben folyamatos és naprakész nyilvántartást kívánnak vezetni

Mind az összköltség, mind a forgalmi költség eljárással készített eredmény-kimutatások „A” illetve „B” változatai hasonló szerkezetet mutatnak, értelemszerűen az üzemi, üzleti tevékenység eredményének meghatározásakor az eljárásokból eredő sajátos sorok kivételével.


Az „A” változat szerint összeállított eredmény-kimutatás sémák jellemzői:
    lépcsőzetes elrendezés
    automatikus egyezősé csak a mérleggel
    az eredményt összetevők szerint mutatja be.

A „B” változat szerint összeállított eredmény-kimutatás sémák jellemzői:
    mérlegszerű elrendezés, két oldal (ráfordítások, bevételek)
    más jellegű egyezőség ellenőrzés (ráfordítások össz. + mérleg sz. nyereség = bevételek össz., vagy ráfordítások össz. = bevételek összesen + mérleg sz. veszteség
    az eredményt összetevők szerint mutatja be

A vállalkozás adózás előtti eredménye az alábbi három fő részre bontható:
    - az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye
    - a pénzügyi műveletek eredménye és
    - a rendkívüli eredmény

Az üzemi (üzleti) tevékenység eredményét célszerű további három fő összetevőre bontani:
-    az értékesítés bruttó eredménye
-    a közvetett költségek összege
-    az egyéb bevételek és egyéb ráfordítások különbsége

Ez a felosztás a forgalmi költség eljárás módszerére épülő eredmény-kimutatás esetén egyértelműen meghatározható, de az összköltség eljárás szerinti eredmény-megállapításnál az értékesítés közvetlen és közvetett költségei a beszámoló eredmény-kimutatásából nem, csak a könyvviteli adatokból külön történő kigyűjtéssel állapíthatók meg.

Az értékesítés bruttó eredményét torzítja, hogy az értékesítéskor megfizetett fogyasztási és jövedéki adó összegét nem árbevétel-csökkentő tételként, hanem az egyéb ráfordítások között kell elszámolni az eredmény terhére. Ezt a torzító hatását úgy lehet kiküszöbölni, hogy ezen adók összegével az értékesítés nettó árbevételét csökkenteni kell.
Az elemzési célokra előállított adatok így már:
-    az értékesítés nettó árbevételének
-    az értékesítés bruttó eredményének és
-    az egyéb ráfordításoknak
a korrigált összegeit kell, hogy tartalmazzák, célszerűen megjelölve is.

Az értékesítéskor fogyasztási vagy jövedéki adót nem fizető vállalkozások esetében ezt a korrekciót nem kell elvégezni.

Az eredményre ható fő tényezők részletes elemzése során általában 8 befolyásoló tényező alakulását kell vizsgálniuk.

1.    Az értékesített termékek árszínvonalának elemzése
Az árszínvonal-változás hatását azonban nem elégséges csupán globálisan elemezni. Szükségesnek tartjuk az értékesített termékek árszínvonalának további elemzését fő relációk, árformák szerint.

Fő értékelési relációk szerint megkülönböztetjük:
-    a belföldi piaci értékestést és
-    az exportpiaci értékesítést.

2.    Az értékesítési volumen változásának hatása az eredményre
A módszer elvben csak proporcionális (közvetlen) önköltséggel számított fedezeti összegekkel ad helyes eredményt. Ennek az az oka, hogy  az üzemi költségeknek csak meghatározott hányada reagál a volumen és az összetétel változására megközelítően arányosan,  másik része fix vagy degresszív jellegű.

3.    Az értékesítés elszámolt önköltsége változásának hatása az eredményre
Ezt akkor tudjuk kiértékelni, ha tudjuk, hogy a ténylegesen értékesített termékek bázis önköltségi színvonalon összesen milyen összegű közvetlen költségek igényeltek volna és ezt az összeget szembeállítjuk az értékesítés tényleges közvetlen költségeivel. A különbség az önköltségcsökkenés forint összege, ami egyenlő az ilyen címen bekövetkezett eredményjavulás összegével.

A bázishoz viszonyított önköltségcsökkentést mérni csak az ún. összehasonlítható termékeknél lehetséges.

4.    Az értékesítési összetétel változásának hatása az eredményre
Könnyű belátni, hogy a kevésbé jövedelmező cikk gyártásának és értékesítésének a többi cikk volumen-növelését meghaladó mérvű
-    növelése a vállalkozás átlagos jövedelmezőségét csökkenti
-    visszaszorítása vagy elhagyása a vállalkozás jövedelmezőségét javítja

 Az átlagos jövedelmezőséget meghaladó termékek értékesítésének
-    növekedése a vállalkozás jövedelmezőségét javítja
-    csökkentése a vállalkozás jövedelmezőségét rontja.


o    a tervtől (bázistól) való abszolút összegű eltérések megállapítása a lehetséges költségcsoportonkénti részletezésben
o    annak értékelése, hogy az eltéréseket milyen mértékben idézték elő a szervezeti egységektől függő és független tényezők, s ennek alapján
o    a függő eltérések esetében a belső érdekeltségi rendszerhez illeszkedő javaslatok megtétele

6.    Az egyéb bevételek és egyéb ráfordítások egyenlegének alakulását az abszolút eltérések módszerével, a főkönyvi könyvelés adataiból, a tervezett, illetve bázis adatokhoz viszonyítva célszerű elemezni.

7.    A pénzügyi műveletek eredményének értékelése során célszerű a pénzügyi terv adataira támaszkodva, azokhoz viszonyítva elvégezni a főbb bevételek és ráfordítások szerinti elemzést.

8.    A rendkívüli eredmény elemzését célszerű tételenként elvégezni.

Mind az összköltség, mind a forgalmi költség eljárással készített eredmény-kimutatások „A” illetve „B” változatai hasonló szerkezetet mutatnak, értelemszerűen az üzemi, üzleti tevékenység eredményének meghatározásakor az eljárásokból eredő sajátos sorok kivételével.


Az „A” változat szerint összeállított eredmény-kimutatás sémák jellemzői:
    lépcsőzetes elrendezés
    automatikus egyezősé csak a mérleggel
    az eredményt összetevők szerint mutatja be.

A „B” változat szerint összeállított eredmény-kimutatás sémák jellemzői:
    mérlegszerű elrendezés, két oldal (ráfordítások, bevételek)
    más jellegű egyezőség ellenőrzés (ráfordítások össz. + mérleg sz. nyereség = bevételek össz., vagy ráfordítások össz. = bevételek összesen + mérleg sz. veszteség
    az eredményt összetevők szerint mutatja be

A vállalkozás adózás előtti eredménye az alábbi három fő részre bontható:
    - az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye
    - a pénzügyi műveletek eredménye és
    - a rendkívüli eredmény

Az üzemi (üzleti) tevékenység eredményét célszerű további három fő összetevőre bontani:
-    az értékesítés bruttó eredménye
-    a közvetett költségek összege
-    az egyéb bevételek és egyéb ráfordítások különbsége

Ez a felosztás a forgalmi költség eljárás módszerére épülő eredmény-kimutatás esetén egyértelműen meghatározható, de az összköltség eljárás szerinti eredmény-megállapításnál az értékesítés közvetlen és közvetett költségei a beszámoló eredmény-kimutatásából nem, csak a könyvviteli adatokból külön történő kigyűjtéssel állapíthatók meg.

Az értékesítés bruttó eredményét torzítja, hogy az értékesítéskor megfizetett fogyasztási és jövedéki adó összegét nem árbevétel-csökkentő tételként, hanem az egyéb ráfordítások között kell elszámolni az eredmény terhére. Ezt a torzító hatását úgy lehet kiküszöbölni, hogy ezen adók összegével az értékesítés nettó árbevételét csökkenteni kell.
Az elemzési célokra előállított adatok így már:
-    az értékesítés nettó árbevételének
-    az értékesítés bruttó eredményének és
-    az egyéb ráfordításoknak
a korrigált összegeit kell, hogy tartalmazzák, célszerűen megjelölve is.

Az értékesítéskor fogyasztási vagy jövedéki adót nem fizető vállalkozások esetében ezt a korrekciót nem kell elvégezni.

Az eredményre ható fő tényezők részletes elemzése során általában 8 befolyásoló tényező alakulását kell vizsgálniuk.

1.    Az értékesített termékek árszínvonalának elemzése
Az árszínvonal-változás hatását azonban nem elégséges csupán globálisan elemezni. Szükségesnek tartjuk az értékesített termékek árszínvonalának további elemzését fő relációk, árformák szerint.

Fő értékelési relációk szerint megkülönböztetjük:
-    a belföldi piaci értékestést és
-    az exportpiaci értékesítést.

2.    Az értékesítési volumen változásának hatása az eredményre

A módszer elvben csak proporcionális (közvetlen) önköltséggel számított fedezeti összegekkel ad helyes eredményt. Ennek az az oka, hogy  az üzemi költségeknek csak meghatározott hányada reagál a volumen és az összetétel változására megközelítően arányosan,  másik része fix vagy degresszív jellegű.

3.    Az értékesítés elszámolt önköltsége változásának hatása az eredményre
Ezt akkor tudjuk kiértékelni, ha tudjuk, hogy a ténylegesen értékesített termékek bázis önköltségi színvonalon összesen milyen összegű közvetlen költségek igényeltek volna és ezt az összeget szembeállítjuk az értékesítés tényleges közvetlen költségeivel. A különbség az önköltségcsökkenés forint összege, ami egyenlő az ilyen címen bekövetkezett eredményjavulás összegével.

A bázishoz viszonyított önköltségcsökkentést mérni csak az ún. összehasonlítható termékeknél lehetséges.

4.    Az értékesítési összetétel változásának hatása az eredményre
Könnyű belátni, hogy a kevésbé jövedelmező cikk gyártásának és értékesítésének a többi cikk volumen-növelését meghaladó mérvű
-    növelése a vállalkozás átlagos jövedelmezőségét csökkenti
-    visszaszorítása vagy elhagyása a vállalkozás jövedelmezőségét javítja

            Az átlagos jövedelmezőséget meghaladó termékek értékesítésének
-    növekedése a vállalkozás jövedelmezőségét javítja
-    csökkentése a vállalkozás jövedelmezőségét rontja.

5. A közvetett költségek elemzésének feladatai
         -a tervtől (bázistól) való abszolút összegű eltérések megállapítása a lehetséges költségcsoportonkénti részletezésben
  annak értékelése, hogy az eltéréseket milyen mértékben idézték elő a szervezeti egységektől függő és független tényezők, s ennek alapján
    a függő eltérések esetében a belső érdekeltségi rendszerhez illeszkedő javaslatok megtétele

6.    Az egyéb bevételek és egyéb ráfordítások egyenlegének alakulását az abszolút eltérések módszerével, a főkönyvi könyvelés adataiból, a tervezett, illetve bázis adatokhoz viszonyítva célszerű elemezni.

7.    A pénzügyi műveletek eredményének értékelése során célszerű a pénzügyi terv adataira támaszkodva, azokhoz viszonyítva elvégezni a főbb bevételek és ráfordítások szerinti elemzést.

8.    A rendkívüli eredmény elemzését célszerű tételenként elvégezni.



6. B
A termelés számbavétele. A termelési érték számbavétele. A termelési érték meghatározásának módszerei. A termelési érték alakulásának volumenének összetételének, minőségének és ütemességének vizsgálata.

A termelőtevékenységet folytató vállalkozások alapvető feladata a tevékenységi körükbe tartozó termékekkel, szolgáltatásokkal szemben támasztott vevői igények kielégítése, ezért olyan nagyságú és összetételű termelést kell megvalósítaniuk, amely megfelel a piaci igényeknek.

1. A termelési érték számbavétele
A vállalkozásoknak mind a termelési feladatok tervezésekor, programozásakor, mind a termelőtevékenység eredményének számbavételekor mérni kell a termelés nagyságát, terjedelmét.

A termelés mérhető:
    természetes mértékegységben
    munkamértékegységben
    értékben.
A termelés természetes mértékegységben történő mérésekor általában a hétköznapi életben is jól ismert mértékegységeket (kg, db…) alkalmazzák, kivételes esetekben a termelés terjedelme ún. vezértípus termékben is mérhető.
Mégsem elég a természetes mértékegységek alkalmazása, egyrészt azért, mert a különféle termékek mennyisége nem összegezgető, másrészt pedig azért, mert a termelésnek vannak olyan elemei, amelyek nem mérhetők természetes mértkegységben.

Mérhető a termelés munkamértékegységben (normaóra) is. Ez a mérési mód nem általános, de a különféle, elsősorban hatékonyság elemzésekhez fontos ismerni a termelésre fordított normaórák, munkaórák számát is.

A termelés terjedelme értékben az ún. termelésiérték-mutatók számításával határozható meg.

A termelésiérték-mutatók felépítése:
    értékesített késztermékek nettó árbevétele
    +- késztermék készlet áltozás
    + értékesített félkész termékek nettó árbevétele
    + saját előállítású eszközök aktivált értéke
    = KÉSZTERMELÉS ÉRTÉKE
    + számlázott szolgáltatások nettó árbevétele
    = BEFEJEZETT TERMELÉS ÉRTÉKE
    +- befejezetlen és félkész termelés állományváltozása
    = TELJES TERMELÉSI ÉRTÉK

A teljes termelési érték a vállalkozások főtevékenységének értéke. A másodlagos tevékenységek értékét is számba kell venni. Az ún. bruttó termelési értéket a következőképpen kell számszerűsíteni:
    teljes termelés értéke
    + egyéb termelőtevékenység nettó árbevétele
    +- egyéb termelőtevékenység késztermék készletváltozás
    + saját előállítású eszközök aktivált értéke
    +- egyéb termelőtevékenységek befejezetlen- és félkész termelésének
állományváltozása
    + szolgáltató tevékenységek nettó árbevétele
    + kereskedelmi tevékenység árrése (nettó árbevétel – ELÁBÉ)
    + egyéb tevékenységek nettó árbevétele
            = BRUTTÓ TERMELÉSI ÉRTÉK

Összevontabb számítást alkalmazva a bruttó termelési érték következőképpen is megállapítható:

    értékesítés nettó árbevétele
-    ELÁBÉ
-    eladott (közvetített) szolgáltatások értéke
+    saját előállítású eszközök aktivált értéke
+-   saját termelésű készletek állományváltozása
             = BRUTTÓ TERMELÉSI ÉRTÉK

Ezeken kívül számszerűsíthetők a vállalkozás teljesítményét jobban tükröző nettó típusú termelésiérték-mutatók is.

    anyagmentes termelési érték
§
        bruttó termelési érték
-    anyagköltségek
-    igénybe vett szolgáltatásokból anyagjellegű szolgáltatások értéke
            = ANYAGMENTES TERMELÉSI ÉRTÉK

    nettó termelési érték
§
        anyagmentes termelési érték
-    értékcsökkenési leírás
            = NETTÓ TERMELÉSI ÉRTÉK

    hozzáadott érték
§
        személyi jellegű ráfordítások
        + értékcsökkenési leírás
        + adózás előtti eredmény
    = HOZZÁADOTT ÉRTÉK

A hozzáadott érték a GDP vállalkozás szintű megfelelője.

2. A termelés elemzési feladatai

a)    A vállalkozások a gazdasági tevékenység elemzése során rendszeresen számszerűsítik azt, hogy hogyan változott a termelési érték és a változás milyen okokra vezethető vissza.

        Az értékindex (Iv) a termékek, árucikkek bizonyos körére vonatkozóan a termelési
        érték együttes változását mutatja.
           
                            Iv=    q1 × p1 /    q0 × p0

        Az árindex (Ip) a különböző termékek, árucikkek árainak együttes, átlagos
        változását, tehát az árszínvonal változását mutatja.

                            Ip=    q1  × p1  /    q1  × p0

        A volumenindex (Iq) a különböző termékekből termelt, eladott mennyiségek
        együttes, átlagos változását mutatja.

                            Iq=    q1  × p0  /     q0  ×  p0

        Az indexek között a következő összefüggésnek kell érvényesülnie:

                            Iv= Ip × Iq

b)    A termelés elemzésekor nélkülözhetetlen annak vizsgálata is, hogy a picai igényeknek megfelelően alakul-e a termelés összetétele. Az összetétel-változás hatásának kimutatására is statisztikai módszer, a standardizálás használható.

                Az összetétel-változás hatásának számszerűsítésekor az a fajlagos mutatószám,
                melynek elemzésével foglalkozunk, változatlan, standard marad. Az összetétel-
                változás hatását valamennyi hányados formájú mutatónál a következő összefüggés
                segítségével számszerűsítjük:

c)    A gazdaságos termelés nélkülözhetetlen feltétele, hogy a termelővállalkozások a lehetőségekhez képest egyenletes, folyamatos, ütemes termelést valósítanak meg, a megrendelők által igényelt időpontra, megfelelő mennyiségű és minőségű terméket a vevők rendelkezésére bocsássanak.

Az ütemesség elemzéséhez alapvetően statisztikai módszerek alkalmazhatók. Ezek közös jellegzetességei a következők:
o    csak egyenlő hosszúságú időszakok adatait hasonlítják össze
o    a termékkibocsátás ütemességének viszonyítási alapja a terv szerinti kibocsátás
o    egyidejűleg többféle módszert kell alkalmazni

                A termékkibocsátás ütemességének vizsgálatához alkalmazható módszerek a
                következők:
    megoszlási viszonyszámok
§
    grafikonok
§
    szórás, illetve relatív szórás
§


d)    Napjainkra a minőség a vállalkozások piaci, fejlesztési, termelési stratégiájának központjába került, a versenyelőny egyik legfontosabb forrásává vált. Mindezek nélkülözhetetlenné tették, hogy a vállalkozások folyamatosan vizsgálják a termékek, a gyártási és egyéb folyamatok minőségi színvonalát, és keressék az  előforduló hibák okait, okozóit.

                A minőség vizsgálata során értékelhető az is, hogy hogyan alakultak a nem
                megfelelő minőség miatti veszteségek.
           
                A minőség nemcsak a vevő szempontjából, hanem a gyártó szemszögéből is
                vizsgálható.
                A gyártási folyamat minőségének értékeléséhez gyakran használják fel a selejt adatait,
                vizsgálják a selejt nagyságának, valamint arányának alakulását.
                A selejtre vonatkozó információk felhasználásával megállapítható az egyes termékek
                selejt százaléka, illetve több termék, egy termelő terület, műhely, üzem stb. átlagos
                selejt százaléka.

                        selejtszázalék  =     selejt mennyisége / termelés mennyisége
                                        termék bruttó selejtkára / termék termelési értéke

                        átlagos selejtszázalék  =     bruttó selejtkár / termelési érték

   
                A gyártási folyamat minőségét jól szemlélteti az elkészült termékek minősége is. Az
                elkészült termékek minőségének jellemzésére a minőségi osztályokba sorolható
                termékeknél meghatározható két egyszerűen számszerűsíthető és értelmezhető
                mutatószám az ún. átlagos minőségi kategória, illetve az átlagos minőségi együttható.
Az átlagos minőségi kategória az egyes minőségi osztályoknak az előállított termékekkel súlyozott számtani átlaga.
Az átlagos minőségi együttható azt mutatja, hogy az I. osztályú áron számított termelési értéknek hány százaléka a tényleges termelési érték.

A minőség elemzésének fontos területe az ún. minőséggel kapcsolatos költségek vizsgálata.
A vállalkozások fontos feladata, hogy kialakítsa az ún. minőségköltségek gyűjtésének, elemzésének rendszerét.
A minőségköltségek közé a termék vagy szolgáltatás minőségével kapcsolatban a gyártónál, felhasználónál továbbá a gyártás és felhasználás során a társadalom bármely „külső” szférájában jelentkező költségek sorolhatók.
Hagyományos felosztás szerint a következő költségcsoportok alakíthatók ki:
    megelőzési költségek
            ide tartoznak a minőségi követelmények teljesítése, illetve a hibamentes
            termékkibocsátás érdekében megtett intézkedések költségei
    minősítési költségek
§
        a termékek, folyamatok ellenőrzési terv szerint végzett ellenőrzésének,
        értékelésének költségei
    hibaköltségek
§
        az egyes minőségi követelmények nem teljesítése következtében
        keletkező költségek

II. A kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozások

A kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozások az áruforgalom lebonyolításában vesznek részt. Az áruforgalom az újratermelés része, a forgalom az elosztás és a csere mozzanatát foglalja magába.
Az áruforgalom szakaszai:
-    beszerzés
-    készletezés
-    értékesítés

Az egyes szakaszok között a célelem az értékesítés, a másik két szakaszra az értékesítés érdekében van szükség.
Az áruforgalom három szakasza között egyenes arányú kapcsolat és kölcsönhatás áll fenn.
Az áruforgalmi folyamat három eleme közötti összefüggést az áruforgalmi mérlegsor szemlélteti:
                NYITÓKÉSZLET + BESZERZÉS = ÉRTÉKESÍTÉS + ZÁRÓKÉSZLET

 Ez az egyenlet az áruforgalmi folyamat mindenkori egyensúlyát tükrözi.
Statikus (pillanatnyi) egyensúlyról akkor beszélhetünk, ha beszerzés és az értékesítés azonos nagyságrendű, azaz készlet állandó.
Dinamikus egyensúly esetén adott készletszint mellett növekvő értékesítést emelkedő beszerzéssel ér el a vállalkozás, vagyis ez az állapot bővülési, növekedési elemeket is feltételez.

Az áruforgalmi mérlegsor kibővített alakja:

            NYITÓKÉSZLET + BESZERZÉS + EGYÉB KÉSZLETNÖVEKEDÉS =
            = ÉRTÉKESÍTÉS + EGYÉB KÉSZLETCSÖKKENÉS + ZÁRÓKÉSZLET

Az áruforgalmi mérlegsor mennyiségi és értékbeni adatok alapján is felírható. Értékbeni adatok alkalmazása esetén a mérlegsor minden tagját azonos áron kell számításba venni.

a)    Az áruforgalmi mérlegsor felhasználható az áruforgalmi folyamat elemei közötti kölcsönhatások, vagyis
    a beszerzés és értékesítés arányának, egyensúlyának
    az értékesítés árufedezetének,
    a készletezés szintjének,
    a beszerzés és értékesítés készletekre gyakorolt hatásának
vizsgálatára

b)    A kereskedelmi tevékenység elemzése során a fentieken kívül fontos feladat az értékesítési forgalom vizsgálata is.
        A vállalkozó piaci pozíciója megoszlási viszonyszámok segítségével mérhető, amelyek megmutatják, hogy a forgalom hány százaléka realizálódik az összesből. A  relatív piaci részesedés a forgalmat a legnagyobb versenytárs forgalmához   viszonyítja.

        Hasonlóan a másfajta tevékenységeket végző vállalkozásokhoz az értékesítési forgalom fejlődési dinamikája a bázis- és láncviszonyszámokkal mérhető.
        A dinamikus viszonyszámok körében a forgalom alakulásának jellemzésére         legáltalánosabban használt mutatók a bázis-és láncviszonyszámok.
-    bázisviszonyszámok az idősor egy adott, bázisul választott tagjához képest fejezik ki a bekövetkezett
-    láncviszonyszámok az idősor szomszédos adatainak egymáshoz való viszonyát, az áruforgalom ütemességét szemléltetik
A forgalmi idősorból átlagos fejlődést jellemző mutatókat is számíthatunk. Ez arra ad választ, hogy egy időszakon belül átlagosan mennyivel nőtt vagy csökkent a forgalom.
A fejlődési ütem pedig azt mutatja, hogy az idősorra átlagosan milyen relatív változás jellemző.
       
        A forgalom zavartalan lebonyolítása szempontjából kulcsfontosságú a forgalom
        vásárlói igényekhez igazodó összetételének biztosítása.
        A kereskedelmi vállalkozások a forgalom összetételét általában árufőcsoportok
        szerint vizsgálják.
        A forgalom alakulása értékelhető a kereskedelmi egységek részesedése alapján.

c)    A kereskedelmi tevékenység elemzésének fontos területét képezi az árrés elemzése. Az árrés az értékesítési árbevételnek az eladott áru beszerzési értékével csökkentett összege. Funkciója kettős. Egyrészt fedezetet biztosít a kereskedelmi munka lebonyolítása során felmerülő költségekre, másrészt a vállalkozás számára érdekeltségi viszonyaihoz alkalmazkodó nagyságrendű eredményt biztosít. Ennek megfelelően az árrés két fő részre,
    költségfedezeti részre, illetve
    nyereségfedezeti részre
bontható.

            Az egységnyi árbevételre jutó árréstömeget árrésszintnek nevezzük.
                   
                                %-ban = árréstömeg / árbevétel

            Az árrés elemzésekor az árrésszint százalékán kívül alkalmazzuk még az ún.
            haszonkulcsot, melyet a következő összefüggés segítségével számszerűsítünk:

                haszonkulcs = árréstömeg / eladott áruk beszerzési értéke

            Mértéke árunként, áru-főcsoportonként igen eltérő, tekintettel az egyes termékek
            forgalmazásának eltérő eszközigényességére, költségigényére és kockázatára.

            A kereskedelmi vállalkozások árrésének alakulása a következő fő tényezőkre vezethető
            vissza:
    az árbevétel nagysága
§
    az áruforgalom összetétele
§
    az árintézkedések
§

            Az egyes tényezők hatásának számszerűsítésére az ún. lánchelyettesítési módszer
            alkalmazható.
            Az árréstömeg változásának abszolút összege:
      Az árréstömeg alakulására ható tényezők vizsgálatánál használt alapösszefüggés:
                   
                        árréstömeg = árbevétel × árrésszint

            Az árbevétel-változás árréstömegre gyakorolt hatása a következők szerint mutatható ki:




            Az árintézkedések hatásának számszerűsítése a következő képlet segítségével történhet:
7. B.
A likviditás vizsgálatát szolgáló mérlegek. A cash flow kimutatás tartalma és összeállítása, a pénzeszközök változására ható tényezők elemzése a cash flow kimutatás alapján

A vállalkozás gazdálkodásának egyik legfontosabb elemzési területe a pénzügyi helyzet vizsgálata. A pü-i helyzet megítélésének 3 fő iránya:
hosszú lejáratú fizető – és hitelképesség : adósságállomány
rövid lejáratú fizető – és hitelképesség : likviditás
pénzáramok : cash flow

Likviditási Mérleg: egy olyan kétoldalú kimutatás amely az eszközöket a pénzé tehetőségük sorrendjében, a forrásukat rendelkezésre állásuk sorrendjében mutatja
V. fokozatú likviditási mérleg
Eszköz
I.              Azonnal rendelkezésre álló pénzeszközök: készpénz, látra szóló bankbetét, értékpapír, pénztár, csekk, bankbetétek
II.             1 éven belüli behajtható követelések: vevőkövetelés, váltókövetelés, aktív időbeli elhat
III             1 éven belüli pénzé tehető eszközök: egyéb készlet éven belüli behajtható rész, aktív időbeli elhatárolás
IV            .1 éven túl pénzzé tehető eszközök: ,követelések, elfekvő, lassan mozgatható készletek, hosszú lejáratú bankbetétek, adott kölcsönök, időbeli elhatárolások
V.            Befektetett eszközök: tartós részesedések, tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, immateriális javak , tárgyi eszközök,
Forrás
I.              Azonnal esedékes kötelezettségek: jövedelem elszámolás, TB és egyéb járulékok, adótartozások, szállító <10 nap
II.             1 éven belül esedékes kötelezettségek: szállító ha >10nap, váltótartozások hitelek, kölcsönök , céltartalékok, passzív időbeli elhat
III.            Hosszú lejáratú tartozások esedékes törlesztő részlete: egyéb kötelezettség., passzív időbeli elhatárolás
IV.           Hosszú lejáratú kötelezettségek: céltartalékból, passzív időbeli elhatárolásból
V.            Vissza nem fizetendő források: saját tőke, céltartalékból, passzív időbeli elhatárolásból, hátrasorolt kötelezettségek

Cash- flow szabad pénzeszközök áramlását jelenti, bevétel és kiadás különbségét . A pénzforrások képződésének és felhasználásának folyamata egy meghatározott időszak alatt.
megmutatja, hogy a működés bevételei fedezetet biztosítanak–e a belső tőkeigényre vagy részvénykibocsátással hitellel biztosítandó a szükséges fedezet.
információ a vállalkozás kötelezettség-teljesítési és osztalékfizetési képességére vonatkozóan.
Kategóriái:
Operatív működési (üzleti) tevékenysége
*bevétel: üzleti tevékenységből származó bevételek árbevétel , kapott osztalék kamat
*kiadás:üzemi tevékenységgel összefüggő kiadások, szállítok munkavállalóknak fizetett pénzösszegek, fizetett kamatok adók
Befektetési (beruházási) tevékenysége
*bevétel: befektetési céllal vásárolt értékpapírok, részesedések, tárgyi eszközök, immateriális javak értékesítéséből származó bevételek, kapott osztalék részesedés
*kiadás:. befektetési céllal vásárolt értékpapírok, részesedések, tárgyi eszközök, immateriális javak vásárlására fordított pénzösszegek
Pénzügyi (finanszírozási) tevékenysége
*tulajdonosi források megszerzését ill. visszafizetését , hitel kölcsönfelvétellel és törlesztéssel kapcsolatos pénzmozgásokat foglalja magában
befolyásolják a cash-flow alakulását
                                                                            8. B.
Könyvvizsgálat célja ,a könyvvizsgálati kötelezettség. A könyvvizsgáló feladatai. Könyvvizsgáló jelentés és záradék tartama. A beszámolók nyilvánosságra hozatala, közzététele.

A könyvvizsgálat célja annak megállapítása, hogy a vállalkozó által az üzleti évről készített beszámoló a számviteli törvény előírása szerint készült, megbízható és valós képet ad a vállalkozó vagyoni, pénzügyi helyzetéről és működése eredményéről. Az információk megbízhatóságát a független könyvvizsgáló által elvégzett könyvvizsgálat garantálja.
A könyvvizsgálat során ellenőrizni kell az éves beszámolót, az összevont mérleget, és a kapcsolódó üzleti jelentés adatainak összhangját.
Nem kötelező a könyvvizsgálat, ha a vállalkozó éves nettó árbevétele az üzleti évet megelőző két év átlagában nem haladja meg a 100m ft-ot.
Nincs mentesség:
ahol a könyvvizsgálatot jogszabály írja elő (pl: rt, egyszemélyes kft)
takarékszövetkezet
konszolidálásba bevont vállalkozás
külföldi székhelyű vállalkozó mo-i fióktelepe.

Amennyiben kötelező a könyvvizsgálat, akkor a vállalkozás legfőbb szerve köteles bejegyzett könyvvizsgálót választani. Könyvvizsgálatra a Magyar Könyvvizsgálói Kamara bejegyzett tagja jogosult.
Konszolidált éves beszámoló könyvvizsgálatára az anyavállalat választ könyvvizsgálót. Ha a konszolidált beszámoló felülvizsgálatára nem választanak külön könyvvizsgálót, akkor az anyavállalat könyvvizsgálójának feladata az ellenőrzés.

A könyvvizsgáló feladata az éves beszámoló szabályszerűségének vizsgálata, számviteli törvény és létesítő okirat előírásainak betartása, és ennek alapján független könyvvizsgálói jelentés elkészítése.

Könyvvizsgálati kötelezettség:
nem kötelező, ha az üzleti évet megelőző két év átlagában az éves nettó árbevétel nem haladja meg az 50 millió forintot
ha a jogelőd nélkül alapított vállalkozónál a nettó árbevétel adatai hiányoznak, vagy csak részben áll rendelkezésre, akkor a várható tárgyévi nettó árbevételt kell figyelembe venni
ha nem kötelező a könyvvizsgálat, az éves beszámolón fel kell tüntetni, hogy a közzétett adatok könyvvizsgálóval nincsenek alátámasztva
kötelező, ahol azt a törvény vagy a számviteli törvény előírja
ha kötelező a könyvvizsgálat, akkor a beszámoló felülvizsgálatára a vállalkozó legfőbb szerve köteles könyvvizsgálót választani
könyvvizsgáló csak a Magyar Könyvvizsgálói Kamara tagja, vagy nyilvántartásba bejegyzett könyvvizsgálói társaság lehet, megfelelő szakmai gyakorlattal

A független könyvvizsgálói jelentésnek tartalmaznia kell:
a független könyvvizsgálói jelentés címét, címzettjét
a könyvvizsgálói jelentés tárgyát képező beszámoló azonosítóit
a beszámoló összeállításánál alkalmazott beszámolási szabályrendszer megjelölését
a könyvvizsgálat hatáskörének leírását, a könyvvizsgálat során alkalmazott könyvvizsgálati standardrendszer megjelölését
az elvégzett könyvvizsgálói véleményt , a záradékot vagy a záradék megadásának megfelelően alátámasztó vizsgálatok jellegét, összefoglaló bemutatását
a könyvvizsgáló beszámolóhoz adott véleményét, határozott álláspontját arról, hogy a beszámoló megfelel-e a Sztv-ben foglaltaknak, továbbá azon egyéb jogszabályoknak, amelyek a könyvvizsgáló számára a beszámolóban szereplő adatok vonatkozásában feladatokat határozna meg
a könyvvizsgálói záradékot (hitelesítő, korlátozott, elutasító) vagy a záradék megadásának elutasítását
figyelemfelhívó megjegyzés
a könyvvizsgálói jelentés keltezését
a könyvvizsgálatért felelős személy nevét, aláírását, kamarai nyilvántartási számát
könyvvizsgálói társaság esetén a társaság képviseletére jogosult személy  nevét, aláírását, a társaság megnevezését, székhelyét, kamarai nyilvántartási számát is.

Könyvvizsgáló feladata:
elbírálja a beszámolóban közölt információk megbízhatóságát, ha hibás gyakorlatot észlel, azt jelzi a tulajdonosoknak
a könyvvizsgálat során ellenőrzi az éves beszámoló és az üzleti jelentés adatainak összhangját, kapcsolatát
jogosult a vállalkozótól, alkalmazottaitól adatot, felvilágosítást kérni
titoktartási kötelezettsége van
ha a könyvvizsgáló a felülvizsgálat során megállapítja, hogy az éves beszámoló a pénzügyi és jövedelmi helyzetéről valós és megbízható képet ad, felülvizsgálat során nem tapasztal törvénysértést és szabálytalanságot, akkor egyetértő, hitelesítő záradékot ad ki
ha nem ért egyet, korlátozó, vagy elutasító záradékot ad ki

A számviteli törvény előírja a beszámoló nyilvánosságra hozatalát (közzétételét) és letétbe helyezését. Közzétenni az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatnál, letétbe helyezni pedig a helyi Cégbíróságon kell.

Kettős könyvvitelt vezető vállalkozásnak a mérlegforduló napot (dec. 31) követő 150 napon belül kell letétbe helyeznie a beszámolót.
A konszolidált beszámolót a mérlegforduló napot követő 180 napon belül kell letétbe helyezni.
A külföldi székhelyű vállalkozó mo-i fióktelepe köteles az éves beszámolót a mérlegforduló napot követő 150 napon belül letétbe helyezni.

9.B.
A számviteli szolgáltatás fogalma, rendszere. A könyvviteli szolgáltatással kapcsolatos előírások, a könyvviteli szolgáltatást végzőkkel szembeni követelmények.

A számviteli szolgáltatás a számviteli törvényben előírt könyvvezetési, beszámoló készítési kötelezettség teljesítése érdekében elvégzendő feladatok összessége, a könyvviteli szolgáltatás és a könyvvizsgálói tevékenység együttesen.
A számviteli szolgáltatást végzőknek jogszabályi feltételeken alapuló engedéllyel kell rendelkezniük. A mérlegképes könyvelőkre vonatkozóan a Sztv., valamint a nyilvántartásra vonatkozóan külön kormányrendelet írja elő a szabályokat.

A könyvviteli szolgáltatás körébe tartoznak:
számviteli politika, könyvviteli elszámolás, beszámoló készítés rendszerének, módszerének kialakításával (ideértve a belső információs rendszer kialakítását is),
a számlarend, a könyvvezetéshez, a beszámoló készítéshez szükséges szabályzatok elkészítésével, rendszeres karbantartásával kapcsolatos feladatok ellátása,
a főkönyvi nyilvántartások vezetése, az összesítő feladatok készítése, a beszámoló összeállítása; a beszámolóban, a könyvviteli nyilvántartásokban szereplő adatok elemzése, a gazdasági döntéseket megalapozó következtetések levonása,
az elszámolások, a beszámolóban szereplő adatok jogszerűségének, szabályszerűségének, megbízhatóságának bizonylatokkal való alátámasztottságának, a számviteli alapelvek követelményei megtartásának biztosításával a valóság megfelelő belső és külső információk előállítása, szolgáltatása.

A vállalkozás a könyvviteli feladatainak elvégzésére okleveles könyvvizsgálót illetve mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkezőt köteles megbízni. Ez alól mentesül az a vállalkozó, akinek az üzleti évet megelőző két üzleti év átlag éves nettó árbevétele a 10 m ft-ot nem haladja meg.

A könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosult:
mérlegképes könyvelői képesítéssel,
a nyilvántartásba vétel szempontjából a mérlegképes könyvelői képesítéssel egyenértékű képesítéssel
az okleveles könyvvizsgálói képesítéssel rendelkező nem kamarai tagok
nyilvántartását a Pénzügyminisztérium;
a kamarai tag könyvvizsgálók (ideértve a tagságukat szüneteltetőket is)
nyilvántartását a Magyar Könyvvizsgálói Kamara vezeti.


Mérlegképes könyvelői nyilvántartásba fel kell venni azt a személyt, aki legalább mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkezik és a képesítés megszerzését követő 3 éves számviteli, pü-i gyakorlatot igazol, büntetlen előéletű és a tevékenység gyakorlását korlátozó vagy kizáró intézkedés hatálya alatt nem áll; továbbá Magyarországon könyvviteli szolgáltatást kíván végezni.

A nyilvántartásból törölni kell azt a természetes személyt:
aki az évi kötelező továbbképzésben nem vesz részt
akit bűncselekmény miatt jogerősen elítéltek
akit a bíróság a foglalkozásától eltiltott
aki a nyilvántartásba vételkor valótlan adatot adott meg
aki kéri a nyilvántartásból való törlését
akit cselekvőképességében korlátozott a bíróság
aki elhalálozott.

Ha a nyilvántartásból való törlés okai megszűntek, akkor újra lehet kérni a felvételt.
10.B.
A készletgazdálkodás elemzése. A készletek állományának vizsgálata. A készletállomány összetételének elemzése. A készletgazdálkodás összefüggése a termeléssel és az eredmény alakulásával. A készletgazdálkodási hiányosságokra figyelmeztető adatok

A készletgazdálkodás a logisztika körébe tartozik, feladata, hogy a termeléshez szükséges anyag a megfelelő időben, megfelelő helyen, megfelelő mennyiségben a legkisebb tőkelekötés és költségráfordítás mellett a rendelkezésre álljon.
A vállalkozásoknak feladataik ellátásához forgó eszközökre van szükségük, ezen belül a legfontosabb készletek:
anyagkészlet
befejezetlen termelés körébe tartozó készletek
félkész termék készlet
késztermékek készlet.

A vállalkozások ezekben a készletekben tőkét kötnek le, tehát nem mindegy, hogy milyen nagyságban állnak rendelkezésre és milyen gyorsan forognak.
1) Készletállomány készletnormához viszonyított elemzése
Ennek során a számításokat készletfajták szerint kell elvégezni, a vizsgálat célja a tervezett készletnagyságtól való eltérések okának kiderítése.
Anyagkészlet = átlagos tárolási idő (nap) * 1 napi anyagfelhasználás
Az anyagkészlet csökkenthető, ha az átlagos tárolási idő vagy a napi anyagfelhasználás csökken.
Átlagos tárolási idő csökkentése:
korszerű anyagszükséglet tervezéssel (just in time)
elfekvő készletek felhasználása, értékesítése
megbízható szállítási partner
Napi anyagfelhasználás csökkentése:
termelés csökkentése
termelés összetételének változtatása
gyártásfejlesztéssel
olcsóbb, helyettesítő anyagok alkalmazásával
     Befejezetlen termelés = gyártásfinanszírozási idő * 1 napi termelési költség
    Gyártásfinanszírozási idő = gyártási átfutási idő * átlagos készültségi fok
Gyártási átfutási idő csökkentése:
gyártmányfejlesztés, gyártásfejlesztés
jobb munkaszervezés
korszerű gyártási rendszer alkalmazása
anyagmozgatási rendszer korszerűsítése
A napi termelési költség csökkentése a közvetlen önköltség csökkentésével oldható meg.
Késztermék – készlet = átlagos késztermék tárolási idő (nap) * 1 napi termelési költség
2) a vállalkozási szintű készlet összetételének, hatékonyságának vizsgálata
Itt azt kell vizsgálni, hogy hogyan változott az összes készleten belül az egyes készletfajták részaránya, a vállalkozás készletének összetétele illetve készlethatékonysága
3) a készletek időbeli alakulásának, valamint a termelés és a készletek kapcsolatának számszerűsítése
Fordulatok száma = nettó árbevétel / Átlagkészlet
Forgási idő = időszak napjainak száma / fordulatok száma
Készletigényességi mutató =      átlagkészlet / nettó árbevétel
Készletrugalmassági mutató = Készlet változásának %-a / árbevétel változás %-a
Lekötött készletek értéke = forgási idő * 1 napra jutó árbevétel

4) a készletgazdálkodási hiányosságokra figyelmeztető adatok vizsgálata  Figyelmeztető adatok: anyagár – különbözetek, fuvardíjak, anyagok értékesítése során keletkezett veszteségek, készletek értékvesztései (leértékelés, selejtezés), leltárkülönbözetekből adódó veszteségek, fizetett bankkamatok, fizetett kötbérek, fizetett bírságok
11.B.
A fedezeti költségszámítás módszere és felhasználási lehetőségei a vállalkozói döntések meghozatalánál. A költségek csoportosítása a fedezeti költségszámítás követelményeinek megfelelően.

Fedezeti összegnek nevezzük az árbevétel és az ahhoz kapcsolódó költségek különbségét. Számítása:
1. Árbevétel
2. - proporcionális (kötvetlen) költségek
3. Fedezeti összeg (1-2)
4. - fix költségek
5. Eredmény (3-4)

Proporcionális költségek: azok a költségek, amelyek a termelési volumen változásával arányosan változnak, pl: közvetlen anyag és közvetlen bérköltség.
A fix jellegű költségek közé azokat a költségeket soroljuk, amelyek a termelés volumenének változására nem változnak (pl. az általános költségek jelentős része).

Fedezeti hányad = Fedezeti összeg / Árbevétel  *100

Fedezeti pont (F): az a termelési, értékesítési volumen, amely mellett a vállalkozásnak sem vesztesége, sem nyeresége nincs, vagyis az összes költség és az árbevétel találkozása. A fedezeti ponthoz tartozó árbevételt termelés kritikus pontjának nevezzük.

Értékesítést = Fix költség + Változó költség

Fedezeti pont = Fix költség / egy egység fedezeti összege

A vállalati szintű döntések során akkor használják a fedezeti – költség számítást, amikor meg akarják állapítani, hogy milyen árbevételnél lesz az eredmény nulla.

Fedezetszámítás korlátai:
Abból indulunk ki, hogy a költségek és bevételek meghatározhatók (külső hatások miatt nem kiszámítható)

12.B.
Az eredménykategóriák. Az üzemi (üzleti ) tevékenység eredménye részletes elemzésének lehetőségei (ár, volumen, összetétel, önköltség összefüggések)

A vállalkozás mérleg szerinti eredményének levezetése során a következő eredménykategóriákkal találkozunk:
az értékesítés bruttó eredménye (csak a forgalmi költség eljárású eredmény-kimutatásban)
Üzemi (üzleti) tevékenysége eredménye
Pénzügyi műveletek eredménye
Szokásos vállalkozási eredmény
Rendkívüli eredmény
Adózás előtti eredmény
Adózott eredmény
Mérleg szerinti eredmény

Az üzemi eredmény alakulását a következők befolyásolják:
Az értékesített termékek árszínvonalának változása:
Az áremelés az eredményt javítja, az árcsökkenés az eredményt rontja. Az árak meghatározásában szerepet játszhat, hogy szabad áron értékesíthető-e a termék, vagy hatósági árat kell rá alkalmazni.

Áv = ∑ q1(p1 – p0)  ahol: Áv = az árszínvonal-változás árbevételre gyakorolt hatása
                                               q1 = az egyes termékekből értékesített mennyiségek a tárgyévben
                                               p0 = előző évi (v. tervezett) eladási ár
                                               p1 = tényleges eladási ár (átlagár) a tárgyévben

Értékesítés volumenének változása Vv = ∑(q1 – q0) * p0f0   vagy  ∑(q1-q0)* n0(f/nó)0
ahol Vv= az értékesítési volumen változásának hatása a fedezeti összegre,
         p0 = az egyes termékek bázis eladási ára
         f0 = az egyes termékek bázis fedezeti hányada
         q1 = az egyes termékekből ténylegesen értékesített volumen a tárgyidőszakban (mennyiségben vagy
    normaórában)
                         q0 = ugyanaz a bázis időszakra
                        n0 = az egyes termékek bázis fajlagos munkaóra szükséglete
(f/nó)0 = az egyes termékek bázis egy normaórára jutó fedezeti összege

Értékesített termékek közvetlen önköltségének változása:  q1*(ö01)                         
tárgyidőszaki értékesített mennyiség * (tervezett önktg – tényleges önktg).
Ez a képlet csak akkor alkalmazhatók, ha a tárgyévben és a bázis évben ugyanazt a terméket gyártják.
Értékesítés összetételének változása
Közvetett költségek változása: közvetett költségek lehetnek az értékesítés költségei, igazgatási költségek, egyéb általános költségek
Egyéb bevételek és ráfordítások változása:
Az egyéb bevételek és ráfordítások elemzését az abszolút eltérések módszerével a főkönyvi könyvelés adataiból a tervezett, illetve bázis adatokhoz viszonyítva kell elvégezni.
T 86 – K131   10.000 k.sz.é kivezetése
                               T 139 – K86   1.000 écs kivezetése
                               T 384 – K96  12.000 árbevétel







13.B.
Az éves beszámoló, mint az elemzés információbázisa. Az éves beszámoló adataiból számítható különféle mutatók.
Az elemzési-értékelési lehetőségeket befolyásolja a beszámoló formája, mert az egyes beszámoló fajták eltérő mélységű információt biztosítanak.
A beszámoló lehet:
Éves beszámoló: részei a mérleg, eredmény-kimutatás, kiegészítő melléklet és az üzleti jelentés
Egyszerűsített éves beszámoló: nem kötelező az üzleti jelentés; a mérleg eszköz és forrásoldala, valamint az eredmény-kimutatás bevétel és ráfordítások része összevontabb, kevésbé részletezett. A kiegészítő mellékletben is kevesebb információt kell közölni.
Konszolidált éves beszámoló: a konszolidálásba bevont vállalkozások vagyoni, pénzügyi helyzetét úgy kell bemutatni, mintha egy vállalkozás lennének. Ennek érdekében az anyavállalat és leányvállalatai közötti halmozódásokat ki kell szűrni.

A vállalkozás két mérlegséma közül választhat: az „A” változat és a „B” változat.
Mérleg „A” változat
Mérleg „B” változat
a mérlegtételek elhelyezése mérlegszerű
az eszközök és a források elkülönítetten kerülnek elhelyezésre,
az eszközök szerepeltetése fordított likviditási sorrendben történik,
a források szerepeltetése lejárai sorrend szerint történik,
az eszközök és források automatikus egyeződése a mérlegben biztosított
a mérleg lépcsős felépítésű,
a mérleg felépítése során elsősorban finanszírozási követelmények érvényesülnek,
az egyeztetés sajátosan érvényesül


A mérleg bármelyik változatának adatai információforrást jelentenek a vállalkozás vagyoni és pénzügyi helyzetének elemzéséhez. A mérlegből származnak a tőkeszerkezeti mutatók, az adósságállományra vonatkozó mutatók és a likviditási mutatók.
Az eredmény-kimutatás a vállalkozás mérleg szerinti eredményének levezetését tartalmazza. A vállalkozó az eredmény-megállapítás módszerei és azon belül az eredmény-kimutatás formái közül választhat a következők szerint:   a) összköltség eljárással készélő  „A” vagy „B” változat       b) forgalmiköltség eljárással készülő „A” vagy „B” változat. Az eredmény-kimutatás adataiból számítható mutatószámok a jövedelmezőségei mutatók és a hatékonysági mutatók.
A kiegészítő melléklet meghatározó részét a mérleghez és eredmény-kimutatáshoz nyújtott információk adják. A kiegészítő melléklet számszaki adatokat és szöveges részeket egyaránt tartalmaz.
Az üzleti jelentés az éves beszámolónak nem része, azzal egyidejűleg azonban el kell készíteni.  Lényege az elemzés és értékelés.
Az üzleti jelentés kötelező tartalma:
A mérleg fordulónapja után bekövetkezett lényeges változások
Várható fejlődés
Visszavásárolt saját részvény megszerzésével kapcsolatos adatok
Kutatás és kísérleti fejlesztés területe,
Telephely bemutatása
Környezetvédelemmel kapcsolatos pénzügyi ráfordítások
Környezetvédelmi intézkedések, munkák állása
Az üzleti jelentésben ajánlatos kitérni:
A vállalkozás tevékenységének bemutatása
Vevőkapcsolatok alakulása;  Minőség alakulása
Gépi kapacitások és azok kihasználás
Tulajdonosi kör változás
Információs és érdekeltségi rendszer
Hatékonyság és jövedelmezőség alakulás
Jelentős kötelezettségek és kockázatok
14.B.
A jövedelmezőség számításának mutatói. A jövedelmezőség alakulásának elemzése a mérleg és az eredmény-kimutatás alapján.

A jövedelmezőség alapvető elvárása, hogy a bevételek haladják meg a ráfordításokat.

A jövedelmezőség számításának alapképlete: Jövedelmezőség =  Eredménykategóriák
                                                                                                                                           Vetítési alap
Vetítési alap lehet:
Értékesítés nettó árbevétele
Saját tőke
A lekötött eszközök nettó értéke és a készletek összege
Összes eszközérték
Bérköltség
Személyi jellegű ráfordítások
Átlagos állományi létszám
A relációk (fő piacok) szerinti árbevétel.

Jövedelmezőségi mutatók:

Átlagos fedezeti hányad (Bo.jövedelmezőség) = Értékesítés bruttó eredmény / Értékesítés nettó árbevétel *100

2. Árbevételarányos jövedelmezőségi  mutató =        üzemi tev. eredmény
                                                                                              Ért nettó árbev + egyéb bev         *100    vagy

                                                                                         Adózás előtti eredmény        
                                                                                    Összes árbev + összes bevétel               *100

3. Tőkearányos jövedelmezőség = Adózott eredmény  / Saját tőke   vagy   Mérleg szerinti eredmény/Saját tőke
                                              
4. Élőmunkaarányos jövedelmezőség:  1 főre jutó fedezeti összeg = Fedezeti összeg / létszám
1 főre jutó adózatlan eredmény = adózás előtti eredmény / létszám
1 főre jutó adózott eredmény = adózott eredmény / létszám
Bérarányos jövedelmezőség = adózás előtti eredmény / bérköltség   *100
                                                                             
5. Eszközarányos jövedelmezőség = az eredménykategóriákat viszonyítjuk az eszközök meghatározott csoportjával.

ROA = Adózás előtti eredmény / Eszközök összesen   * 100
ROI =   Adózott eredmény / Eszközök összesen  *100

6. Erőforrásarányos (komplex) jövedelmezőség:  Üzleti eredmény / lekötött eszközérték +bérköltésg







15. B.
Az önköltség megállapítás módszerei, szükségessége. A vállalkozás önköltség számítási kötelezettsége. Az önköltség számítási szabályzat tartalma és az összeállításánál figyelembe veendő szempontok.

Az önköltség a termék vagy szolgáltatás meghatározott mennyiségének előállítására fordított eszközök pénzben kifejezett összege.  Az önköltségszámítást más néven kalkulációnak hívjuk.

Az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot a Sztv. írja elő, a számviteli politikában kell elkészíteni.
Önköltség számítás alól mentesül az a vállalkozó, akinek:
ELÁBÉ-val és közvetített szolgáltatásokkal csökkentett nettó árbevétele nem éri el az 1 mrd ft-ot
A költségnemek szerinti költségek együttes összege az 500 m ft-ot nem haladja meg

Az önköltség magában foglalja:
Közvetlen anyag költséget                                                                      
Közvetlen bér                                                                                           
Közvetlen bérek közterhei                                                                     

A kalkuláció a könyvelés rendszerezett adataiból információt szolgáltat a vezetés számára:
Hogyan alakul a termelés költsége
Szükséges-e a beavatkozás a jövedelmezőség javítása érdekében
STK mérlegértékének megállapításához
STK értékeléséhez

A kalkuláció kialakításával kapcsolatos követelmények:
adatbázisa a könyvviteli elszámolás legyen,
megbízható és könnyen áttekinthető, ellenőrzött és ellenőrizhető adatokat szolgáltasson,
adattartalma és információáramlása szabályozott legyen,
a közvetlen anyag- és munkaidő-ráfordításokat nemcsak pénzértékben és tényszámaikban, hanem mennyiségben és terv-, normaadataikkal is célszerű kimutatni, hogy változásuk elemzését biztosítani lehessen,
helyesen kell megválasztani a vetítési alapokat,
a teljes önköltség számítást kell biztosítani,
meg kell valósítani a bizonylati rendet és fegyelmet,
az önköltségszámítás jó megszervezéséhez, gyakorlati végrehajtásához a vállalkozásoknál megfelelő szemlélet kialakítása szükséges,
a kalkulációt gyorsan a céljának megfelelően kell összeállítani,
a kalkuláció igazodjon a vállalkozás sajátosságaihoz,
a kalkulációban résztvevők összhangjának biztosítása,
a megfelelő szervezettséggel biztosítani kell a kalkuláció hatékonyságénak növelését,
a megfelelő utalványozás, gazdasági fegyelem,
a megfelelő bizonylatolás.

A kalkuláció időpontja szerint lehet:
Előkalkuláció: a gazdasági tevékenység megkezdése előtt kiszámítjuk a termékek, szolgáltatások tervezett, várható önköltségét. Előkalkulációt készíthetünk üzleti tervekhez, tervezett új termékek egységárának megállapításához, költségcsökkentési tervekhez, STK elszámolási árának meghatározásához.
Közbenső kalkuláció: gazdasági tevékenység, termelés folyamata alatt egy-egy fázisban kiszámítjuk a termék tényleges önköltségét.
Utókalkuláció: a termelés befejezése után, a kalkulációs időszak végén számítjuk a termék, szolgáltatás tényleges önköltségét.

Az önköltség számításnak csak akkor van értelme, ha ténylegesen csak annyi költséget visel egy termék, amennyi az előállítással kapcsolatban merül fel.


A kalkuláció módszerei:
Osztókalkuláció:  ahol a felmerült költségeket a termelés mennyiségével elosztva határozzuk meg az önköltséget. Ez történhet egyszerű osztókalkulációval vagy egyenértékszámos osztókalkulációval.
Pótlékoló kalkuláció: lényege, hogy a terméket, termékcsoportot, szolgáltatást terhelő:
közvetlen költségeket a felhasználáskor elszámoljuk a konkrét termékre, termékcsoportra, szolgáltatásra,
közvetítetett (általános) költségeket pedig először a felmerülés helyén gyűjtjük, majd valamilyen vetítési alap segítségével felosztjuk.
A felosztás módja szerint lehet költségkigyűjtésen alapuló pótlékolós vagy válogató pótlékolás.
Vegyes kalkuláció: ha többféle kalkulációs módszert alkalmazunk.
Normatív kalkuláció: az érvényes normák alapján kell meghatározni a norma szerinti önköltséget.

Tartalom szerinti csoportosítás: lehet ipari, építőipari, mezőgazdasági, közlekedési, kereskedelmi stb. kalkuláció.

Az önköltségszámítás rendjét minden vállalkozó sajátosságainak és igényeinek megfelelően kell, hogy kialakítsa. A szabályzatnak a következőket kell tartalmaznia:
az önköltségszámítás tárgyát
a kalkulációs forma, a kalkulációs költségtényezők tartalmát,
az önköltségszámítás módszerét, beleértve a költségek elszámolásának módját,
a költségek utalványozásának, elszámolásának és felosztásának bizonylati rendjét,
az önköltségszámítás készítésének időpontját vagy időpontjait, a kalkulációs időszakot,
az önköltségszámítás és a könyvvitel adatainak egyeztetési módját,
az önköltségszámítási adatok szolgáltatásáért és ellenőrzéséért felelős személyek munkakörének megjelölését,
az önköltségszámítás információinak körét és azok továbbadásának módját és idejét.
16. B.
A leltárkészítési kötelezettség. A leltár fogalma. A leltár és a mérleg összehasonlítása. A leltárfelvételi módszerek. A leltározási feladatok és azok megszervezése. Az eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzata.
A beszámolóban foglalt tételeknek a leltárral való alátámasztása az egyik garancia arra, hogy az eszközök és források valóságban is léteznek.
Ha a vállalkozó év közben nem vezet folyamatos nyilvántartást, akkor év végén leltárral kell meggyőződnie a beszámolóba kerülő adatok valódiságáról. A mérleget leltárral kell alátámasztani. A leltározási szabályzat több évre szóló belső szabályzat, amelyet évente célszerű áttekinteni s ha kell módosítani. Hatálya kiterjed minden, a vállalkozás tulajdonában és használatában lévő eszközre.
Célja:      a mérleg valódiságának alátámasztása
a bizonylati fegyelem ellenőrzése, megszilárdítása, a könyvelés helyességének ellenőrzése,
a tulajdon védelme
a vezetőség tájékoztatása.
1.) Leltározás előkészítése:  Elsősorban szervezési feladat, melynek során fel kell mérni az elvégzendő feladatokat és gondoskodni kell a leltározáshoz szükséges munkaerő rendelkezésre állásáról. A leltározás előtt 30 nappal a vállalkozás vezetője jóváhagyja a leltározási ütemtervet.
2.) A leltározás megszervezése: A leltározás gyors, sikeres lebonyolítása érdekében előzetesen fel kell mérni a leltározási feladatokat. A leltározási egységek a következők: az iroda (immat. javak,berendezések leltározása), a személyi használatra kiadott tárgyi eszközök, a járművek és a pénztár. A leltározás megszervezésére, előkészítésére és technika lebonyolítására leltározó bizottság alakul. A leltározó bizottság 3-4 tagú, hatásköre a vállalkozásra kiterjed.
3.) A leltározás lebonyolítása:
immat.  javakat egyeztetéssel
tárgyi eszközöket mennyiségi felvétellel
beruházásokat egyeztetéssel
befektetett pü-i eszközöket nyilvántartással való egyeztetés útján
vásárolt készleteket mennyiségi felvétellel
saját termelésű készletekről folyamatos analitika és analitikus nyilvántartás alapján történik a könyvelés
követeléseket egyeztetéssel
értékpapírokat nyilvántartással való egyeztetés útján
pénzeszközök egyeztetéssel, tényleges mennyiségi felvétellel
aktív időbeli elhatárolásokat egyeztetéssel
Saját tőke egyezetéssel
Céltartalék egyezetéssel
Kötelezettségeket egyeztetéssel
passzív időbeli elhatárolásokat egyeztetéssel
4.) Leltári adatok értékelése: Vállalkozás folytatásának elve és óvatosság elve, valamint az egyedi értékelés elve alapján az eszközök és források értékelési szabályzatában leírtak szerint kell értékadatokkal kiegészíteni.
5.) Hiányok, többletek rendezése: ha a leltár és a nyilvántartás adatai nem egyeznek meg, ki kell deríteni az eltérés okát és a leltár adataira kell helyesbíteni a könyvelést. A leltár ellenőrzött adataira kell a könyvelést helyesbíteni.
6.) Leltározás zárása: A leltározást követően a leltárt vezetőnek összefoglaló jelentést kell írnia az elvégzett munkáról.
A leltárzáró jegyzőkönyv tartalma:
leltározásban részt vevők neve
leltározás időtartama
a lelertározott jelyiség eszközféleségeinek megnevezését
kijelölt feladatok végrehajtása
végre nem hajtott feladatok és annak oka
raktározási észrevételek
leltárbizonylatok száma
hiány – többlet feltehető okai

A leltározási bizonylatokat és jelentést 10 évig meg kell őrizni.
17. B.
A költségelemzés célja, feladata, információbázisa statikus és dinamikus költségelemzés esetén

Költséggazdálkodáson olyan tevékenységet értünk, amelynek középpontjában a költség áll és tartalmazza annak:
tervezését,
utalványozását,
analitikus nyilvántartását,
főkönyvi elszámolását,
ellenőrzését,
elemzési és információrendszerének kialakítását.

A vállalkozás vezetése folyamatosan igényli a költségek alakulásának elemzését, ugyanis ez biztosítja az információkat:
Közép – és hosszú távú döntésekhez
Reális tervek elkészítéséhez
Költséggazdálkodás eredményességének elemzéséhez
Döntések meghozatalához egyes hiányosságok kiküszöbölésével
A tervezettnek megfelelően alakultak-e a tényleges költségek

A korszerű költségelemzési rendszer megvalósításához információra van szükség.

A költségek költségnemek szerinti elemzéséhez az 5. számlaosztály nyújt információt. Az 5. számlaosztály felosztása:
51. anyagköltség
52. igénybe vett anyagjellegű költségek
53. egyéb szolgáltatások költségei
54. bérköltségek
55. személyi jellegű egyéb kifizetések
56. bérjárulékok
57. écs

A költségek vizsgálhatók statikusan és dinamikusan, bázis (tárgy) és tény adatok összehasonlításával.  Az elemzés során vizsgáljuk a közvetlen és közvetett költségek arányát, összetételét és változásait. Ezen belül külön vizsgáljuk a fix (állandó) és a változó költségeket.

Állandó vagy fix költségek azok a költségek, amelyek a termelés változásával az adott időszakban nem változnak, vagyis függetlenek a termeléstől. Ilyenek pl: écs, bérköltség, bérleti díj.

A változó költségek vizsgálata során megkülönböztethetünk:
Lineárisan változó: a termelés nagyságával arányosan nő a költség nagysága. A költségnövekedés üteme megegyezik a termelés növekedés ütemével, pl. teljesítménybér
Progresszíven változó: a költségnövekedés üteme meghaladja a termelésnövekedés ütemét.
Degresszíven változó: a költségnövekedés üteme alacsonyabb a termelésnövekedés ütemével, pl: javítási költség
Regresszíven változó: a termelés növekedésének hatására csökken a költségek összege.

Költségelemzési mutatószámok (dinanikus)

Költségváltozás indexe =   Tárgyévi költ / Bázisidőszak költsége    *100
Költségváltozás összege = Tárgyévi költségek – bázis időszak költségei
Költségmegoszlás (%) =      Költségnem (részösszeg) / Összes termekési ktg.  *100
Költséghányad =   Költségnem / Termelési ért    *100
Költségszint = Költségek (részöltségek) / Termelési érték   *100           

18. B.
A piaci tevékenység elemzése. A piaci döntések előkészítése során alkalmazható elemzések. Az értékesítési tevékenység elemzése a döntések végrehajtásának szakaszában.

A vállalkozásoknak dönteniük kell arról, hogy kinek értékesítsenek milyen mennyiségben, milyen áron és milyen feltételek mellett, valamint hogy honnan szerezzék be árukészletüket. Ezeknek a döntéseknek a támogatására sokféle számítás végezhető.

1./ Árakkal kapcsolatos számítások:
költségalapú árképzés: minden vállalkozás legalább annyit szeretne kapni termékéért, amennyibe az előállítása került és egy elvárt hozamot számolnak rá, amely fedezetet nyújt a többi költségre és az elvárt nyereségre.   Tervezett ár = tervezett közvetlen önköltség + elvárt bruttó eredmény (fedezet)
piacvezérelt: ennél a módszernél fontos szerepet játszik a piac elemzése. Ismerni kell, hogy a vevők vásárláskor a termék milyen hasznos tulajdonságai alapján döntenek és tudni kell a hasonló tulajdonságokkal rendelkező versenytársak árait.
Árrugalmasság vizsgálata: fontos, hogy a termék árának változására hogyan reagálnak a fogyasztók.

Kereslet árrugalmassága = Értékesített mennyiség változás
                                                                              Árváltozás

Fedezetelemzés: fedezeti pont az a pont, ahol az árbevétel találkozik az összes költséggel.
Összes költség = változó költség + fix költség
e)    Fordított kalkuláció: Piaci ár – Elvárt bruttó eredmény = Közvetlen önköltség (célköltség) 

2./ Termékösszetétel kialakítása:
rövid távú döntés előkészítés: gyártmánykarakterisztika mutatószáma megmutatja, hogy egységnyi erőforrást felhasználva mennyi fedezet képződik.
hosszú távú döntés előkészítés: milyen portfólióval lehetnek eredményesek hosszú távon, kockázat felmérése.

3./ Értékesítési csatornák, partnerek kiválasztása
A piaci részesedést jelentősen befolyásolja az értékesítés formája, ezért fontos vizsgálni, hogy hol ad el a vállalkozás. Piacszerzés

4./ Árubeszerzés elemzése
A kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozásoknál a beszerzés az értékesítéshez szükséges áruk biztosítását jelenti, ezért nagyon fontos a megfelelő partner kiválasztása.
A beszerzési tevékenység főbb elemei:
vásárlói igények felmérése
megfelelő partner kiválasztása
szállítási szerződés megkötése
rendelések feladása
áru mennyiségi és minőségi átvétele

Az értékesítési tevékenység elemzése során hasznos információkhoz jutnak a vezetők a különböző szakaszokról.
A vállalkozások egy része termelő tevékenységet folytat, ezek megrendelésre dolgoznak. A folyamatos sikerekhez állandóan figyelni kell a rendelésállományt és összetételt. Fontos, hogy a teljesítőképesség megfelelő része le legyen kötve megrendeléssel, különben a teljesítőképesség egy része kihasználatlanul marad.

Rendeléssel való ellátottság =     rendelésállomány                   
                                                                 Tervezett nettó árbevétel

Vizsgálni kell, hogy a meglévő rendelésállomány a vállalkozás jövedelmezőségi elvárásainak megfelelően alakul-e. Ennek során a legfontosabb kérdés, hogy van-e annyi rendelésállomány, amely mellett a vállalkozás eléri a fedezeti pontot.
19.B.
Az éves beszámoló részét  képező kiegészítő melléklet célja, tartalma, kapcsolata az éves beszámolóval. Az egyszerűsített éves beszámoló részét képző kiegészítő melléklet különbözősége.

A kiegészítő mellékletbe azokat a számszerű adatokat és szöveges magyarázatokat kell felvenni, amelyeket a törvény előír, továbbá mindazokat, amelyek a vállalkozó vagyoni, pénzügyi helyzetének, működése eredményének megbízható és valós bemutatásához a tulajdonosok, a befektetők, a hitelezők számára szükséges.
E követelmény teljesítésében alapvető szerepe van a mérlegnek és az eredmény-kimutatásnak. Azonban az említett két dokumentum adatait további információkkal kell kiegészíteni annak érdekében, hogy az éves beszámoló, illetve az egyszerűsített éves beszámoló a követelményeknek megfeleljen.

A beszámoló kiegészítő melléklete a beszámoló teljes értékű, szerves része.

Ebből következően ugyanaz a funkciója, mint a mérlegnek és az eredmény-kimutatásnak, vagyis a gazdaság szereplőinek tájékoztatása a valós, megbízható képről. Különbség csak abban található, hogy a mérleg és az eredmény-kimutatás összeállításánál a számviteli törvény formai követelményeket is támaszt, illetve csak számszerű adatokat tartalmaz.
A kiegészítő melléklet formája nem kötött. A kiegészítő melléklet a számszerű adatokon kívül szöveges magyarázatokat is tartalmaz.

A kiegészítő melléklet lényege és szerepe
A kiegészítő melléklet az éves beszámoló és az egyszerűsített éves beszámoló része. (Az összevont (konszolidált) éves beszámolónak is része az összevont (konszolidált) kiegészítő melléklet). Fontosságát jól szemlélteti a számviteli törvény következő megfogalmazása: „Ha a kiegészítő mellékletben a vállalkozó nem, vagy nem a valóságnak megfelelően értékel, akkor a könyvvizsgáló az írásbeli jelentésben köteles bemutatni az általa feltárt tényeket és megállapításokat.”
A kiegészítő melléklet lényege tartalmazza azokat a számszerű adatokat és szöveges magyarázatokat, amelyek a vállalkozó vagyoni, pénzügyi helyzetének, működése eredményének megbízható és valós bemutatásához a tulajdonosok, a befektetők, a hitelezők számára – a mérlegben, az eredmény-kimutatásban szereplőkön túlmenően – szükségesek.
A megbízható és valós kép kialakítását elősegítő kiegészítő melléklet jellemzői a következőkben foglalhatók össze:
A kiegészítő melléklet tartalmaz minden, a számviteli törvény által megkövetelt információt.
A kiegészítő mellékletben közölt tényeket az éves beszámolóra gyakorolt hatás szempontjából érthetővé tesz.
Az éves beszámolóban közölt egyes eszköz- és forrásadatok tartalmi megítéléséhez segítséget nyújt.
Rávilágít az üzleti megítélésen alapuló döntések okaira, következményeire és összefüggéseire.
Teljesen egyértelmű, hogy a kiegészítő melléklet mely része vonatkozik az éves beszámoló egészére, és mely része kapcsolódik az adott mérlegtételhez (fejezethez, csoporthoz).
A megértést (az előző év(ek)re vonatkozó) összehasonlító adatok bemutatásával elősegíti.

Az előzőekből következik, hogy a kiegészítő melléklet összeállítása során is érvényesíteni kell a számviteli alapelveket, ezáltal biztosítva a piac szereplőinek hű tájékoztatását.

A kiegészítő mellékletet közzé kell tenni. E kötelezettség alól azonban a számviteli törvény meghatározott feltételek esetén engedményt ad. A kiegészítő melléklet egészének vagy egy részének közzétételétől el lehet tekinteni, ha a könyvvizsgáló állásfoglalása szerint a vállalkozó valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzete egyértelmű megítéléséhez a mérlegben, az eredmény-kimutatásban szereplő adatok elegendőek.

Az kiegészítő melléklet tartalma
A számviteli törvény a kiegészítő melléklet tartalmát – néhány kivételtől eltekintve – általánosan fogalmazza meg, s inkább a követelményeket rögzíti. A kiegészítő mellékletbe azokat az adatokat, információkat kell felvenni, amelyeket a számviteli törvény ténylegesen előír, valamint azokat, melyek a megbízható és valós kép bemutatásához szükségesek.

A kiegészítő melléklet tartalmát – figyelemmel a törvény előírásaira – három csoportba sorolhatjuk. Ezek a következők:
Általános rész
Specifikus rész
Tájékoztató rész
Cash flow kimutatás

E három rész összefügg, de tartalmilag mégis külön részeket jelentenek.
A.) Általános rész  A kiegészítő melléklet e része a vállalkozásra, illetve a beszámolóra, mint egészre vonatkozik. E rész tartalma a következő:
A vállalkozás rövid, lényegre törő bemutatása.
A vállalkozás piaci pozíciójának bemutatása.
A vállalkozás befektetési terveinek, a tevékenységi kör változtatásának ismertetése.
A vállalkozás számviteli politikájának rövid, tömör ismertetése.
A számviteli politika változásának eredményre gyakorolt hatása.
A számviteli törvény valamely előírásától való eltérés és hatásának bemutatása, a könyvvizsgáló erre vonatkozó egyetértő nyilatkozata.
A vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmezőségi helyzetének bemutatása, elemzése.

B.) Specifikus rész A kiegészítő melléklet specifikus részei a mérleghez és az eredmény-kimutatáshoz kapcsolódnak.
1. A mérleghez kapcsolódó fontosabb kiegészítések
A kiegészítő melléklet ezen részeinek összeállításakor a számviteli törvény következő előírásait kell figyelembe venni:
Ha az eszköz vagy kötelezettség a mérleg több tételében is elhelyezhető, a kiegészítő mellékletben meg kell adni a választott megoldást.
Ha egy adott eszköz vagy kötelezettség minősítése az egyik évről a másikra megváltozik, akkor az alkalmazott megoldást a kiegészítő mellékletben számszerűsítve, az összetartozás, az összehasonlíthatóság tételhivatkozásaival meg kell adni.
Ha a mérleg, illetve az eredmény-kimutatás adata az előző naptári év adataival nem hasonlítható össze, úgy azt a kiegészítő mellékletben indokolni kell.

A mérleghez kapcsolódóan a kiegészítő mellékletben a következőkre kell kitérni:
A kiegészítő mellékletben ismertetni kell a beszámoló összeállításánál alkalmazott értékelési eljárásokat és az értékcsökkenés elszámolásának számviteli politikában meghatározott módszerét, elszámolásának gyakoriságát, az egyes mérlegtételeknél alkalmazott – az előző üzleti évtől eltérő – eljárásokból eredő, az eredményt befolyásoló eltérések indoklását, valamint a helyzetre, az eredményre gyakorolt hatásukat.

A kiegészítő mellékletben be kell mutatni az ellenőrzés során feltárt jelentős összegű hibák eredményére, az eszközök és a források állományára gyakorolt – a mérlegben, az eredmény-kimutatásban a megfelelő tételeknél összevontan szereplő – hatását, évenkénti megbontásban.
2. Az eredmény-kimutatáshoz kapcsolódó fontosabb kiegészítések
A kiegészítő melléklet e részének összeállításakor a számviteli törvény következő előírását kell figyelembe venni:
A forgalmi költség eljárás szerinti eredmény-kimutatást készítő vállalkozónak a kiegészítő mellékletben be kell mutatnia az aktívát saját teljesítmények értékének részletezését, a költségek költségnemenkénti megbontását.
A kiegészítő mellékletben be kell mutatni az eredmény-kimutatás értékesítés nettó árbevétele, egyéb bevételek tételeiből – a felsorolt részletezésben-, továbbá a rendkívüli bevételek között kimutatott halasztott bevételekből a kapcsolt vállalkozásokkal, ezen belül az anya- és leányvállalattal elszámolt összegeket.
A kiegészítő mellékletben be kell mutatni a kutatás és a kísérleti fejlesztés tárgyévi költségeit.

C.) Tájékoztató rész  A kiegészítő melléklet e részének tartalmaznia kell minden olyan adatot, amely a megbízható, valós kép kialakításához szükséges, de az nem szerepel a kiegészítő melléklet általános és specifikus részében.
A tájékoztató résznek – többek között – a következőket kell tartalmaznia:
A tárgyévben foglalkoztatott munkavállalók átlagos statisztikai létszámát, bérköltségét és személyi jellegű egyéb kifizetéseit, mindegyiket állománycsoportonként bontva.
Részvénytársaságnál a kibocsátott részvények számát és névértékét részvény- típusonként csoportosítva (ezen belül külön feltüntetve a tárgyévben kibocsátottakat), továbbá a kibocsátott átváltoztatható kötvények számát és névértékét.
Minden olyan gazdasági társaság nevét és székhelyét, amely a mellékletet készítő vállalkozónak leányvállalata.
Minden olyan gazdasági társaság nevét és székhelyét, amelyet a mellékletet készítő vállalkozó más vállalkozóval közösen vezet.
Minden olyan gazdasági társaság nevét és székhelyét, amely a mellékletet készítő vállalkozónak társult vállalkozása, bemutatva külön-külön azok saját tőkéjét, jegyzett tőkéjét, tartalékait, a birtokolt részesedés arányát, a legutolsó üzleti év mérleg szerinti eredményét.
Minden olyan gazdasági társaság nevét és székhelyét, amely a mellékletet készítő vállalkozónak egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozása.

D.) Cash flow kimutatás
A kiegészítő mellékletnek tartalmaznia kell a cash flow kimutatást is. A számviteli törvény 6. sz. melléklete a cash flow kimutatás minimális tartalmát határozza meg.
A cash flow kimutatásban a vállalkozó – választásának függvényében – a tervezett és a tényadatokat, illetve az előző év és a tárgyév adatait köteles feltüntetni.
Az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozó nem köteles cash flow kimutatás összeállítani.
A cash flow kimutatás egyes tételeinek tartalmát a számviteli törvény 6. sz. melléklete részletesen tartalmazza.

20.B.
A számla, mint számviteli bizonylat jelentősége, tartalma és kellékei. A számviteli fegyelem megsértésének jogkövetkezményei.

A gazdálkodó vagyonát érintő minden eseményről bizonylatot kell kiállítani.
Számviteli bizonylatnak minősül minden olyan gazdálkodó által kiállított okmány, számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, bankkivonat, amely a gazdasági esemény számviteli nyilvántartás céljára készítettek, és rendelkezik a számviteli törvényben meghatározott általános alaki és tartalmi követelményekkel Ez a bizonylat bizonyítja a gazdasági esemény megtörténtét. A bizonylatot a gazdasági esemény bekövetkeztének időpontjában kell kiállítani, magyar nyelven, ezeket a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell. Csak a szabályszerűen kiállított bizonylatok alapján szabad adatokat bejegyezni.
Szabályszerűen kiállított azaz okmány, amely:
Az adatok a valóságnak megfelelnek
Megfelelnek a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményének
Hiba esetén előírásszerűen javított

Bizonylat lehet:
Számla
Egyszerűsített számla
Számlát helyettesítő okmány

Az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásról számlát kiállítani, a számla tartalmáért a kiállító a felelős. A számlával kapcsolatos követelményeket az áfa törvény határozza meg.
Minden adóalany köteles az általa kiállított, valamint a befogadott számlákat a jogszabályban meghatározott ideig (5 év) őrizni.

A számla kötelező tartalmi elemei:
Számla sorszáma
Kibocsátásának kelte
Kibocsátó neve, címe, adószáma
Vevő neve, címe, adószáma
Teljesítés időpontja
Termék megnevezése, besorolási száma
Áfa %-a
Adó nélkül számított ár
Áfás ár
Mennyiségi egység és mennyiség
Számla végösszege
Fizetés módja és határideje


A számviteli fegyelem megsértésének jogkövetkezményeiről a Büntető törvénykönyv rendelkezik.
Aki a számvitelről szóló törvényben előírt beszámolási, könyvvezetési és egyéb kötelezettséget megszegi és ezzel a vagyoni helyzetének áttekinthetőségét meghiúsítja, vétséget követ el és 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A bűncselekmény csak szándékosan követhető el. A kötelezettség megszegése történhet szándékos tevéssel vagy szándékos mulasztással.
21.B.
A váll pénzügyi helyzetét és annak alakulását jellemző mutatók részletes ismertetése.

A vállalkozás gazdálkodásának egyik legfontosabb elemzési területe a pénzügyi helyzet vizsgálata. A pü-i helyzet megítélésének 3 fő iránya:
hosszú lejáratú fizető – és hitelképesség : adósságállomány
rövid lejáratú fizető – és hitelképesség : likviditás
pénzáramok : cash flow

Adósságállomány alatt az 1 évet meghaladó hosszú lejáratú tartozásokat értjük. Elemei a hátrasorolt és hosszú lejáratú kötelezettségek mérlegsoraiban lehetnek. Mutatói:

Adósságállomány aránya =         Adósságállomány / Adósságállomány + Saját tőke              *100
                                              
Saját tőke aránya =              Saját tőke / Adósságállomány + Saját tőke       *100   
                                              
Adósságszolgálati fedezeti mutató =

        Adózott eredmény + écs leírás + hosszú lej. Köt. Kamatai
Hátrasorolt és hosszú lej köt esedékes törlesztőrészlete + kamatai

Adósságállomány fedezettsége =       Saját tőke           / Adósságállomány    *100
                                                              
Eladósodottság foka =    Kötelezettségek / Eszközök összesen     *100
                                              
A likviditási mutató rövid távon pénzzé tehető eszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek összehasonlítását jeleni

Likviditási mutató I. =Forgóeszközök / Rövid lejáratú kötelezettségek

Likvid mutató II. (gyorsráta) =Forgóeszközök – készletek  / Rövid lejáratú kötelezettségek
                                                                  
A likviditási helyzet vizsgálatának a mutatószámok mellett gyakran használt eszköze a Likviditási Mérleg:
Eszköz
I. Készpénz, látra szóló bankbetét, értékpapír, Pénztár, csekk, bankbetétek
II.1 éven belüli behajtható pénzzé tehető eszközök, evőköv, váltóköv, egyéb készlet éven belüli behajtható rész, aktív időbeli elhat
III.1 éven túl pénzzé tehető ,követelések, elfekvő, lassan mozgatható készletek
IV.Befektetett eszközök
Forrás
I. Azonnal esedékes kötelezettségek: jövedelemelszám, TB és egyéb járulékok, adótartozások, szállító <10 nap
II.1 éven belül esedékes kötelezettségek: Szállító ha >10nap, hitelek, kölcsönök , céltartalékok, passzív időbeli elhat
III.Hosszú lej , köt., hátrasorolt köt
IV.Saját tőke

A pénzáramok (cash flow) alakulása
A pénzügyi helyzet harmadik fontos területe a cash flow alakulásának vizsgálata. Végső soron a pénzeszközök állományváltozását jelzi.








C A S H - F L O W    K I M U T A T Á S



I. Szokásos tev-ből szárm. pénzeszk-vált (működési cash-flow)1-13



1. Adózás előtti eredmény

+/-
Adott
2. Elszámolt amortizáció

+
Adott
3. Elszámolt értékvesztés

+
Adott
4. Céltart. képzés és felhaszn. különbözete

+/-
Mérleg
5. Bef. eszk. értékesítésének eredménye
*-1
+/-
Adott
6. Szállítói köt. változása + Váltótartozás

+/-
Mérleg
7. Egyéb röv.lej. köt.vált. (röv lej kölcs.,hit.+vevő előleg)

+/-
Mérleg
8. PIE változása

+/-
Mérleg
9. Vevőkövetelés változása
*-1
+/-
Mérleg
10. Forgóeszk.(vevő és pénze. nélkül) vált.+Ért.veszt!
*-1
+/-
Mérleg
11. AIE változása
*-1
+/-
Mérleg
12. Fizetett adó (nyereség után)

-

13. Fizetett osztalék, részesedés

-

II. Befektetési tev-ből származó pénzeszköz - változás (14-16)



14. Befektetett eszközök beszerzése

-
Adott
15. Befektetett eszközök eladása

+
Adott
16. Kapott osztalék

+
Adott
III. Pénzügyi műveletekből származó pénzeszköz - változás (17-24)



17. Részvénykibocsátás bev. (tőkebevonás)

+

18. Kötvénykibocsátás bevétele

+

19. Hitelfelvétel

+
Adott
20. Véglegesen kapott pénzeszköz

+

21. Részvénybevonás (tőkeleszállítás)

-

22. Kötvényvisszafizetés

-

23. Hiteltörlesztés, hitelvisszafizetés

-
Adott
24. Véglegesen átadott pénzeszköz

-
Adott
IV. Pénzeszközök változása (+/-I+/-II+/-III)










22.B.
Az üzleti jelentés szerepe információi. Kapcsolt felekkel folytatott tranzakciók bemutatása.  Vállalatirányítási nyilatkozat elkészítése, tartalma.

Az éves beszámolót készítő gazdálkodónak az éves beszámoló mellett üzleti jelentét is kell készítenie.
Az üzleti jelentés nem része a beszámolónak, korlátozottan nyilvános, összhangban kell lennie az éves beszámolóval.
Célja az éves beszámoló adatainak értékelésével mutassa be a vállalkozás vagyoni , pénzügyi, jövedelmi helyzetét az üzletmenetet tényleges körülményeknek megfelelő képet adjon. Elemzést kell adnia az üzletmenet fejlődéséről, teljesítményéről és helyzetéről, megítélhetők legyenek a felmerülő kockázatok és bizonytalanságok.
Jellemzői:
- Tartalma és szerkezete nincs közvetlen kapcsolatban az éves beszámoló részeivel
- terjedelme a vállalkozó által lényegesnek ítélt számszerű és szöveges információk nagyságától függ
- nem kell letétbe helyezni de az érdeklődők megtekinthetik a székhelyen
- kiemeli azokat az a eseményeket és értékeli a lehetséges hatásaikat, amelyek a mérleg fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja közötti időszakban történtek
- a vállalkozás méretével és összetettségével összhangban álló elemzést tartalmaz
- pénzügyi jellegű mutatókat is tartalmazhat amelynek lényeges információkat tárnak fel a vállalkozás helyzetének megítéléséhez.
Az üzleti jelentésnek ki kell térnie:
mérleg fordulónapja után bekövetkezett eseményekre
várható fejlődésekre
kutatás kísérleti fejlesztés területeire
telephely bemutatására
foglalkozáspolitikára
környezetvédelme
püi instrumentumok hasznosítására
kockázatkezelési politikára és fedezeti ügylet politikára
ár hitel kamat likviditás cash-flow kockázatokra
jegyzett tőke összetételére
Vállalatirányítási nyilatkozat (corporate governance) üzleti jelentésben való közzétételének megkövetelése azon társaságok esetében, amelyek átruházható értékpapírjaival szabályozott piacon (jellemzően tőzsdén) kereskednek.
A számviteli törvény kimondja, az a vállalkozó, amelynek átruházható értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség valamely államának szabályozott piacán kereskedésre befogadták, üzleti jelentésében vállalatirányítási nyilatkozatot tesz közzé.
A vállalatirányítási nyilatkozatnak például tartalmaznia kell hivatkozást a vállalkozó által - jogszabály rendelkezése alapján - kötelezően alkalmazandó és/vagy önkéntesen alkalmazott vállalatirányítási szabályokra, annak megjelölésével, hogy ezen szabályok milyen módon hozzáférhetők a nyilvánosság számára. A számviteli törvény egyébként részletesen előírja a nyilatkozat tartalmi követelményeit.
A 2006/46/EK irányelvnek való megfelelést szolgálja a mérlegen kívüli megállapodások és a kapcsolt felekkel folytatott tranzakciók kiegészítő mellékletben történő bemutatásának előírása, valamint a vállalatirányítási nyilatkozat üzleti jelentésben való közzétételének megkövetelése azon társaságok esetében, amelyek átruházható értékpapírjaival szabályozott piacon (jellemzően tőzsdén) kereskednek.
A 2006/46/EK irányelv szabályozási megközelítésével összhangban került meghatározásra a kapcsolt fél fogalma. Ezen, a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002/EK rendeletnek megfelelően, az uniós alkalmazásra befogadott, az adott üzleti évben alkalmazandó nemzetközi számviteli standardokban foglalt kapcsolt fél fogalmát kell érteni és alkalmazni.

A vállalkozó valós piaci, vagyoni, pénzügyi helyzetét nagyban befolyásolhatja a kapcsolt felekkel folytatott tranzakciók nagyságrendje és jellege, mivel azok – a kapcsolt viszony (a közös érdekeltségi körbe való tartozás) miatt – nem feltétlenül a szokásos piaci feltételek mellett jönnek létre. A módosítás ezért előírja, amennyiben a kapcsolt felekkel lebonyolított ügyletek jelentősek, lényegesek és nem a szokásos piaci feltételek között valósultak meg, a kiegészítő mellékletben be kell mutatni ezen ügyletek értékét, a kapcsolt féllel fennálló kapcsolat jellegét, az ügyletekkel kapcsolatos egyéb, a vállalkozó pénzügyi helyzetének megítéléséhez szükséges információkat. Az ügyletekre vonatkozó információk összesíthetők az egyedi ügyletek jellege szerint.

23. B.
Az összevont (konszolidált) éves beszámoló szükségessége, célja, tartalma, készítésének kötelezettsége. Az összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésének folyamata. Az egyes konszolidálási eljárások rövid ismertetése.

A számviteli törvény abból a feltételezésből indul ki, hogy a vállalatok jogilag egymástól függetlenek és gazdaságilag képesek az érdekeitek elkülönülten érvényesíteni. Bizonyos vállalkozásoknál ez a kettő önállóság nem áll fenn, mert számos olyan vállalkozás van, mely jogi önállósága mellett gazdaságilag függ egy másik vállalattól (üzleti és pénzügyi politikáját befolyásolja).

Részesedési viszony fennállása esetén a piaci értékítéleten felül áll az anyavállalat uralmi helyzete, ezért a beszámolók hitelessége csak korlátozottan fogadható el.
Ezt a helyzetet oldja meg úgy az összevont éves beszámoló, hogy az egymással szoros kapcsolatban álló cégek együttes vagyoni és pénzügyi helyzetét mutatja be, mintha azok egyetlen vállalkozás lennének.

Konszolidált éves beszámoló készítésére az anyavállalat kötelezett. Az anyavállalat az a vállalkozás, amely egy másik vállalatnál közvetlenül vagy közvetve a leányvállalatán keresztül befolyást képes gyakorolni.

Meghatározó befolyás:
az anyavállalat rendelkezik a szavazatok több, mint 50 %-ával

A leányvállalat az a vállalat, ahol egy másik vállalkozás (az anyavállalat) a meghatározó befolyást gyakorolja.
Az anyavállalatnak nem kell az üzleti évről összevont éves beszámolót készíteni, ha a következő 3 mutatóból 2 nem teljesül:
mérlegfőösszeg 2700 m ft
éves nettó árbevétel 4000 m ft
átlagosan foglalkoztatottak száma 250 fő

A mutatóértékek meghatározásánál az anyavállalat és leányvállalatai, közös vezetésű vállalkozásai konszolidálás előtt összesített adatait kell figyelembe venni.
Ha valamelyik vállalkozás nem rendelkezik az üzleti évet megelőző év adataival, akkor a tárgyévi várható adatokat kell számításba venni.
Nem kötelező konszolidált éves beszámolót készíteni annak az anyavállalatnak, amely maga is leányvállalata egy másik anyavállalatnak.
Nem adható mentesség konszolidál éves beszámoló készítése alól, ha az anyavállalat részvényeit, kötvényeit tőzsdén értékesítik, vagy tőzsdei forgalomra engedélyezést kért.
Konszolidált éves beszámoló készítésének menete:
előkészítő munkaszakasz: eltérő fordulónap esetén közbenső beszámoló készítése, forintra történő átszámítás
végül az előkészítő munkaszakasz során létrejött mérlegeket összesítik, összevonják halmozódás kiszűrése után, ennek eredménye az előkészítő mérleg és eredménykimutatás. Év végén követeléseket és kötelezettségeket 32-35 és 458-459-be vezetem át, kivéve beruházásra, immat javaka, készletre adott előlegek. T32 – K3,    T45 – K458
konszolidációs munkaszakasz: tőkekonszolidálás, adósságkonszolidálás, közbenső eredmény elhagyása, bevétel – ráfordítás konszolidálás, konszolidálásból adódó társasági adó különbözet megállapítása





24. B.
A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem követelményeinek érvényesülése. A bizonylatok alaki és tartalmi követelményei. Szigorú számadás alá vont bizonylatok. A bizonylatok feldolgozási rendje, a bizonylatok megőrzése.

Minden gazdasági műveletről vagy eseményről bizonylatot kell kiállítani, ezeket a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell. Csak a szabályszerűen kiállított bizonylatok alapján szabad adatokat bejegyezni.

Szabályszerűen kiállított az az okmány, amely:
Az adatok a valóságnak megfelelnek
Megfelelnek a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményének
Hiba esetén előírásszerűen javított

Számviteli bizonylatnak minősül minden olyan gazdálkodó által kiállított okmány, számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, bankkivonat, amely a gazdasági esemény számviteli nyilvántartás céljára készítettek, és rendelkezik a számviteli törvényben meghatározott általános alaki és tartalmi követelményekkel.
A bizonylatokat magyar nyelven kell kiállítani, külföldi nyelven is fel lehet tüntetni az adatokat.
Az adatok időtállóságát legalább 8 évig biztosítani kell.

Bizonylatok általános alaki és tartalmi kellékei:
Bizonylat megnevezése, sorszáma, egyéb azonosítója
Kiállító neve, címe
Kiállítás időpontja
Gazdasági esemény leírása

Szigorú számadású kötelezettség alá kell vonni:
Számla
Egyszerűsített számla
Nyugta

A szigorú számadású bizonylatokról nyilvántartást kell vezetni, a kötelezettsége a kibocsátót terheli.

A gazdálkodó a beszámolót, a leltárt, értékelést, főkönyvi kivonatot olvasható formában legalább 10 évig köteles megőrizni.
A könyvviteli elszámolást közvetlenül és közvetetten alátámasztó bizonylatokat legalább 8 évig kell megőrizni. A szigorú számadás bizonylatok rontott példányára is vonatkozik a megőrzési kötelezettség.
Az elektronikus formában kiállított bizonylatokat is meg kell őrizni, úgy, hogy azokat utólag ne lehessen módosítani.


25. B.
A controlling célja és feladatai, előfeltételei. A controllingrendszer kialakításának lehetőségei.

A controlling a vállalkozások belső irányítási rendszerének egy kiemelt eleme, amely segíti a döntések meghozatalát és tervezését, a tervezett és tényleges adatok összehasonlítását, a vállalkozás környezeti változásokhoz való alkalmazkodását, a rövid és hosszú távú célok elérését.

A controlling szemléletmódjára jellemzők:
Célorientált: a jövőbeli sikerek elérése érdekében célokat tűznek ki
Szűkkeresztmetszet – orientált: folyamatosan vizsgálják a fejlődés, előrelépés előtt felmerülő akadályokat
Jövőorientált: a jövő sikereit szolgája, a múltat csak azért vizsgálja, hogy tanuljon a hibákból
Költségtudatos: a controlling alapelve, hogy a költség csak valamilyen cél megvalósítása érdekében merülhet fel, ezért a költségeket a költséghelyeken mutatják ki.

A controlling feladatai:
Tervezés: célok meghatározása. A stratégiai célok hosszú távra, az operatív célok pedig rövid távra terveznek. Fontos feladat a célok elérésének figyelemmel kísérése.
Ellenőrzés: az ellenőrzés a terv – tény adatok összehasonlítás keretében valósul meg. A változások oka lehet a nem megfelelő tervezés, illetve az előre nem látható körülmények befolyása.
Információ szolgáltatás: az információszolgáltatás beszámolókkal történik, ezek a beszámolók tartalmazzák a terv és tény adatok eltérésének okait. Ezeket különböző időszakokra készítik. A beszámoló követelménye, hogy minden szint vezetése olyan információhoz jusson, amely irányító munkájához szükséges.

Controllingrenszer működésének feltételei:
A controlling működésének alapfeltétele, hogy a vállalkozás szervezetén belül kialakítsák a felelősségi központok rendszerét. Ezek önálló döntési jogkörrel, hatáskörrel rendelkező szervezeti egységek.
Megfelelően kiépített vezetői számvitel is szükséges: lehetővé teszi a költségek alakulásának folyamatos vizsgálatát
Korszerű tervezési rendszer megléte, amelynek ösztönözni, koordinálni, informálni kell
Mindezeken kívül fontos a beszámolórendszer, amely továbbítja az információkat a vezetőknek

26. B.
A vállalkozási szintű hatékonysági mutatók összeállítása, szerepük a hatékonyság vizsgálatában

Hatékonyság: a legkisebb ráfordítással elérhető legnagyobb eredmény. Egységnyi eredményre mennyi ráfordítás jut, vagy egységnyi ráfordítással mennyi eredmény érhető el

Számítása =  eredmény / ráfordítás

Vannak nemzetgazdasági hatékonysági mutatók és vállalati szintű hatékonysági mutatók.
A hatékonyságot több mutatóval lehet jellemezni.

Mikroszintű mutatók:

Eredményt hozammutatókkal lehet jellemezni, más néven termelési érték.
Bruttó, nettó, anyagmentes termelési érték

Bruttó termelési érték = GDP

Komplex hatékonysági mutatók: nettó termelési érték
                                                                  Eszközérték + bérköltség
Erőforrások hatékonysága :

Élőmunka hatékonysága: 1 főre jutó termelési értékekkel elemezhető

Bérhatékonyság = termelési érték
                                       bérköltség

Eszközhatékonyság = nettó termelési érték
                                               Lekötött eszközök

Tárgyi eszköz hatékonyság =        nettó termelési érték                            
                                                               tárgyi eszközök nettó állománya

Készlethatékonyság = nettó termelési érték
                                                        átlag készlet

Devizahatékonysági mutató = export ért közvetlen ktg-e
                                                                   export árbev devizában

Vizsgálni kell a költségek és a hatékonyság viszonyát:

Költséghatékonyság = Termelési költség
                                               bruttó termelési érték

Egységnyi termelési értékre mennyi költség jut. Ez a fedezeti elemzésben a fedezeti hányad

Minden mutatót lehet az előző évihez, tervezetthez vagy az ágazati átlaghoz viszonyítani.

Tőkehatékonyság = bruttó termelési érték
                                               saját tőke

Tőkearányos vállalkozási pénzjövedelem = pénzjövedelem
                                                                                                  saját tőke

Pénzjövedelem = adózott eredmény + écs leírás  (bruttó cash flow)
27.B.
Az eredmény-kimutatás formájának (fajtájának)megválasztásánál figyelembe veendő szempontok. A különböző eljárással készített eredmény-kimutatások jellemzői.
Az eredmény-kimutatás olyan számviteli okmány amely a beszámolási időszakra vonatkozóan, meghatározott szerkezetben összevontan és pénzértékben tartalmazza a vállalkozás bevételeit és ráfordításait, továbbá a kettő különbözeteként a keletkező eredményt.
 A hozamokat és a ráfordításokat eredménykategóriák szerint csoportosítása:
Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye
Pénzügyi műveletek eredménye
Szokásos vállalkozási eredmény
Rendkívüli eredmény
Adózás előtti eredmény
Adózott eredmény
Mérleg szerinti eredmény
Az üzemi (üzleti) eredmény kétféle módon állapítható meg, bemutatása  „A” lépcsőzetes szerkezetben „B” mérleg formában
Összköltség eljárással        - ahol nincs saját termelésű készlet vagy kevés
Az üzleti évben felmerült összes elemi ktg. gyűjtését és bemutatását hangsúlyozza, és ennek összegét veti össze az árbevétel, az egyéb bevétel, valamint az aktivált saját teljesítmények értékével (itt a teljesség elve kerül előtérbe)
Jellemzői
bruttó szemléletű =a hozamok: az árbevétel + az aktivált saját teljesítmények közvetlen önköltségen számított értéke
Tárgy időszaki összes vevők által a tárgyidőszakban elismert +saját célú felhasználást jelentős teljesítményt állítja szembe a tárgyidőszakot terhelő összes anyagjellegű ráf.+személyi jell. ráf+écs-vel
a beszámolási időszakban felmerült elemi költségek ráfordítások bemutatására helyezi a fő hangsúlyt
a saját teljesítmények közvetlen önköltsége az 5.a 8. és a 9.számlaosztályokban könyvelt adatokból állítható össze
nem alkalmas az egyes tevékenységek jövedelmezőségének elemzésére
Hátránya
- nem mutatja ki az értékesítés elszámolt közvetlen költségeit
- nincs lehetőség az értékesítés gazdaságosságának elemzésére
Forgalmi költség eljárással               -  ahol az éves termelés és az értékesítés időben eltér
az értékesítés érdekében tárgyidőszakban közvetlenül vagy közvetetten felmerült költségeket veszi számba és ezt veti össze az értékesítés árbevételével és az egyéb bevételekkel (itt az összemérés elve az elsődleges)
Jellemzői
nettó szemléletű a nem értékesített saját teljesítmények értékét,ill az azokhoz felmerült ráfordításokat nem tartalmazza
a fő hangsúlyt az értékesítés bevételére helyezi
az értékesítés bevételét és annak költségeit állítja szembe függetlenül a termék előállításának időpontjától
a költségeket közvetlen és közvetett költségek szerint csoportosítja
nem alkalmas az egyes tevékenységek jövedelmezőségének elemzésére
a közvetett költségeket fő funkciók szerint részletezi a 8 és a 9számlaosztályokon
Hátránya
nem tükrözi a tárgyidőszaki költségfelmerülések teljes körét
a költséggazdálkodás információ igényének kielégítéséhez külön nyilvántartást kell vezetni
Az eredmény-kimutatás választását a vállalkozás szervezetének, tevékenységének sajátosságai, valamint a belső információs igények és kielégítésük adminisztrációs lehetőségei befolyásolják. A választott módszert a számviteli politikában rögzíteni kell.   A választási lehetőséget befolyásolja ill. meghatározza:
tevékenység jellege  termelő, szolgáltató-forgalmi ktgelj kereskedelmi-összktgelj
az eredmény alakulása jellemzően mennyiben függ
teljesítés és a forgalom (termelés és az értékesítés) kapcsolatától
a forgalom (az értékesítés) egyenletességétől
a tulajdonosok, a befektetni szándékozók, a hitelező partnerek belső és külső információs igényeitől, illetve az információs kötelezettségektől

28. B.
A lízing fajtái, könyvviteli elszámolása. Különböző lízingszerződések tartalma.

A lízing lényege az adásvétellel egybekötött vagy egybeköthető bérlet. A lízingügylet szereplői a lízingbeadó, a lízingbevevő és a gyártó. A lízingbeadó és a gyártó között adásvételi szerződés jön létre, a lízingbeadó és a lízingbevevő lízingszerződést kötnek egymással. A szereplők között megjelenhet a bank is, mint a lízingbeadó hitelezője.

A lízing fajtái:
Operatív (működési) és pénzügyi lízing
Direkt és indirekt lízing
Egyedi és komplett lízing
Rövid és hosszú lejáratú lízing
Kereskedelmi lízing
Egyedi és fajlagos lízing
Ingó és ingatlan lízing
Belföldi és nemzetközi lízing
Null lízing

A pénzügyi lízing az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát megszerzi a lízingbevevő megbízása szerint abból a célból, hogy a dolgot a lízingbevevő határozott idejű használatába adja.
A lízing tárgya a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra és ő viseli az eszközzel járó költségeket és ráfordításokat, így az értékcsökkenést is.
A felek a lízingszerződésben kikötik a tőketörlesztést, kamattörlesztést és a törlesztés ütemezését.
A pénzügyi lízingnél zárt végű és nyílt végű lízinget különböztetünk meg. Különbség az áfa elszámolásában van.
Zárt végű pénzügyi lízingnél az eszköz tulajdonjogának megszerzésekor a lízingbeadó kiszámlázza az eszközt áfás áron. A havi részszámlák a tőketörlesztést és a kamatot tartalmazzák, de csak a kamatot kell elszámolni. A futamidő végén a lízingbevevő megszerzi a dolog tulajdonjogát.

Zárt végű pénzügyi lízing könyvelése lízingbevevőnél:
Beszerzés:            T161 – K448(Pü.lízing m.köt.)  áfa nélküli ár
                               T466 – K454 áfa
                               T454 – K384 áfa elutalása
Részszámla:          T872 – K454 kamat
Havi kiegyenlítés:                T448 – K38 tőke törl
                                               T454 – K38 kamat törl

Zárt végű pénzügyi lízing könyvelési lízingbeadónál:
Beszerzést:           T261 – K454 nettó
                               T466 –K454  Áfa
Továbbszámlázás:                T198 (Pü.műv.köv.)– K914 nettó
                                               T368 – K467
K.sz.é kivezetése:                T814 – K261
Havi törlesztőrészlet: T384 – K198 tőke törl
                                               T384 – K97 befolyt kamat

Nyílt végű pénzügyi lízing esetén a lízingbevevőnek opciós elővételi joga van a dologra. A lízingbeadó áfa nélküli áron számlázza ki az eszközt, a havi részszámlák a tőketörlesztést, kamatot és áfát tartalmazzák, elszámolni a kamatot és az áfát kell.

Nyílt végű pénzügyi lízing könyvelése lízingbevevőnél:
Beszerzés:            T161 – K448 áfa nélküli ár
Részszámla:          T87 – K454 kamat
                               T466- K454 áfa
Havi kiegyenlítés:                T448 – K38 tőke törl
                                              

T454 – K38 kamat törl
                                               T454 – K38 áfa törl

Nyílt végű pénzügyi lízing könyvelése lízingbeadónál:
Beszerzést:           T261 – K454 nettó
                               T466 –K454  Áfa
Továbbszámlázás:                T198 (Pü.műv.köv.)– K914 nettó
                                               T368 – K467
K.sz.é kivezetése:                T814 – K261
Havi törlesztőrészlet: T384 – K198 tőke törl
                                               T384 – K97 befolyt kamat

Operatív lízingről akkor beszélünk, ha a lízingszerződés nem biztosít a lízingbevevőnek olyan jogot, amely alapján megszerezheti a lízingelt dolog tulajdonjogát a használati idő végén. Jellemzője, hogy az eszköz csak átmenetileg kerül a lízingbevevő használatába. Az eszköz beszerzése általában nem a lízingbevevő megbízásából történik.

Operatív lízing könyvelése lízingbevevőnél:
Beszerzés 11.01:                 T52 – K454 nettó összeg 15 hóra
                                               T466 – K454 áfa
Év végi elhat: T392 – K52 elhat 13 havi ktg

A lízingszerződés a lízing alanyainak jogait és kötelezettségeit tartalmazza.

Lízingbeadó jogai:
Felkínálás
Díjnövekedés
Ellenőrzés
Felmondás

Lízingbeadó kötelezettségei:
Átadás
Információ átadása
Használat biztosítása
Kicserélési kötelezettség

Lízingbevevő jogai:
Átadás követelése
Használati jog
Vételi jog
Hosszabbítás
Szavatossági jogok

Lízingbevevő kötelezettségei:
Átvétel
Díjfizetés
Veszélyviselés
Maradványérték kifizetése
Lízingbeadó érdekeinek védelme
Ellenőrzés tűrése
Őrzés, karbantartás, biztosítás

29. B.
A humán erőforrások elemzésének célja és módszerei. A munka termelékenységének mutatószámai. A termelékenységet befolyásoló tényezők vizsgálata. Az emberi erőforrás felhasználáshoz kapcsolódó költségek elemzése.

Az erőforrások közül kiemelkedő jelentőséggel bír az emberi erőforrás. Az ember a vállalkozás legértékesebb és legdrágább erőforrása.
Az emberi erőforrással való gazdálkodás elemzésének feladatai:
SWOT (GYELV) elemzés: a vállalkozás a belső és külső környezetét vizsgálja, ezen belül a gyengeségeket, erősségeket, lehetőségeket és veszélyeket.
Létszám nagyságának és összetételének vizsgálata:
Munkaerő – szükséglet meghatározása: a meghatározott szükségletet össze kell hasonlítani a meglévő állománnyal.

Munkaerő – szükséglet fedezete = rendelkezésre álló létszám / szükséges létszám
Dolgozó és hiányzó létszám aránya: azt mutatja meg, hogy hány ember jelenik meg a munkában, így kiszámolható a hiányzók aránya is.

Munkaerő – felhasználási mutató =    átlagos dolgozói létszám               
                                                                              Átlagos állományi létszám

Hiányzók aránya = 100 % - munkaerő – felhasználási mutató
Létszám összetétele: különböző szempontok alapján besorolják a munkavállalókat, pl: FEOR, munkaidő hossza, foglalkoztatás jellege szerint
Munkaerő – mozgás (fluktuáció): belépők és kilépők a vállalkozásban
Munkaidő kihasználása:
azt vizsgálja, hogy a munkarend szerinti napokon belül hogyan változott a teljesített napok és az egész napos távollétek aránya.
Munkaerő – felhasználás =     teljesített napok                           
                                                          Munkarend szerinti napok

                               Hiányzások aránya = 100% - munkaerő – felhasználás

törtnapi távollétek vizsgálat
Munkanap átlagos hossza = teljesített órák száma
                                                        Teljesített napok száma

Munkaidő – kihasználás = munkanap átlagos hossza
                                                     Munkanap törvényes hossza

Munkatermelékenység vizsgálata: milyen hatékonyan használja fel a vállalkozás az emberi erőforrását. A termelékenységet befolyásolják a gyártott termék korszerűsége, az alkalmazott gyártástechnológia műszaki színvonala, az emberek szakismerete, a munkaidő kihasználása.

Munkatermelékenység =     termelés            
                                                    munkaráfordítás

Emberi – erőforrás felhasználásához kapcsolódó költségek vizsgálata: az ember az egyik legdrágább erőforrás.
Munkajövedelem: bérköltség, egyéb jövedelem
Szociális költségek: járulékok
Oktatás, képzés, továbbképzés
Egyéb munkaerő költségek
A munkaköltségek jelentős hányadát a bérköltségek teszik ki. A bér összetétele: alapbér, bérpótlék, kiegészítő fizetés, prémium, jutalom, egyéb bérek

1 megjegyzés: